Egy család új élettel gyarapodott, és a kis jövevény már itt született az új hazában.
Budaörs lett a szülõfaluja, Magyarország a szülõföldje. Szüleinek õ lett a reménysége, kitõl majd nemzedékek születnek – talán.
Az itt születettek az idõsebbektõl hallhatták, hogy van egy óhaza valamerre, amerre a nap lenyugszik. Õk már nem érezték a honvágy kínzó fájdalmát.
Hogy a szüleik mikor, honnan, miért indultak el az idegenbe új hazát keresni, erre hosszadalmasan lehetne válaszolni.
Bizony nem könnyû szívvel, hanem sorsdöntõ töprengés, tanácskozás után jutottak arra az elhatározásra, hogy elhagyják szülõfalujukat, elindulnak egy ismeretlen országba. Búcsút intettek rokonaiknak, barátaiknak, õseik sírjának.
De megtették, mert szabadulni akartak a háborúk terheitõl, a nyomorúságos jobbágyi állapottól, a tékozló földesuraiktól, akik nem törõdtek alattvalóik helyzetével.
Sokukat azok a túlzó híresztelések vonzottak magyarhonba, amelyek az itteni mesés termékenységû földekrõl, adózási kedvezményekrõl szóltak. A valóságban azonban nagyon kemény munka, megpróbáltatás várt rájuk. A szántóföldbe az eke évtizedek óta nem vágott barázdát, senki egy kapavágást nem tett, mert a környék elnéptelenedett, elvadult pusztasággá vált a török hódoltság idején. Kegyetlenül nehéz idõszak lehetet az elsõ néhány év.
De térjünk vissza, hogy ki is lehetett az elsõ?
Régebben Varga János budaörsi plébánossal úgy gondoltuk, hogy könnyû dolgunk lesz. Csak fel kell lapozni a legrégebbi születési anyakönyvet, szerencsére megvan, nem pusztult el az elmúlt 300 év alatt— és elolvasni az elsõ bejegyzést. Így is tettünk. Eszerint 280 évvel ezelõtt, 1739. február 26—án megszületett Michael (Mihály), aki legitim, azaz törvényes. Apja: Vendel Spies. (rk.– római katolikus)
Anyja: Regina, consor ejus (az õ felesége)rk. Keresztszülõk: Michael Dyratil és Eva, consor ejus. A keresztelõ pap: Emericus (?)
Milyen körülmények között jöhetett világra az a kis újszülött?
A vajúdó anya mellett biztos segédkezett bába (hefamin) a”szülésben járatos asszony", aki gyakorlott lehetett, de kiképzetlen, mert a bábaképzés Mária Terézia kezdeményezésére indult meg késõbb.
A kis hajlék és berendezése, ahol a fiúcska meglátta a napvilágot, a mai fogalmaink szerint minden bizonnyal nagyon szerény lehetett, Az édesanya jó elõre megvarrta már a pólyát, ingecskét, pelenkát, mindent kézzel, mert hol volt akkor még varrógép?
A megfürdetett, bepólyált, síró—rívó csecsemõt az édesanyja mellé, vagy durván ácsolt bölcsõbe fektették, és az akkori szokások szerint már másnap megkeresztelték.
Képzeljük csak el, hogy milyen sok dolga lehetett az akkor kismamának. Gondoljunk csak egy egyszerû dologra, egy tea elkészítésére lázas gyermekének. Ahhoz elõször fel kellett vágni a fát, behordani, tüzet gyújtani, meghozni a kútról a vizet, megvárni még felforr.
A kis csecsemõ gondozása mellett esetleg ott volt a többi gyermek, a háztartás gondja—baja,
Mosás, fõzés, kenyérsütés, az állatok ellátása.
A szõlõik már termõre fordultak a budaörsi dombokon, amikor elérte a községet a fekete halál, a pestis. A pestislistában megtaláljuk Spiess (így) feleségét és fiúgyermekét. Mindketten pestisben hunytak el, a kis Michael 7 hónapot élt. Spies Vendel hamarosan újra házasodott, Ebner Katharinát vette feleségül. Az élet ment tovább.
Mégis, minden nehézség ellenére, emberi gyarlóságuk mellett, telve istenfélelemmel, önsanyargatásig menõ szorgalommal, szívós élniakarással fennmaradtak és néhány generáció múlva virágzó faluközösséget hoztak létre.
Forrás: Budaörsi Lexikon (Filipszky-Grósz)
Budaörs családkönyve (Eitzenhöffer)
s.k.
