Évek óta a Minálunknál

2019-06-16 | Helytörténet
Miután repülnek az évek, így  nehéz utánaszámolnom, hogy mikortól is lettem a Minálunk.hu munkatársa. Elõzményként talán megemlíteném, hogy az elsõ cikkemet, talán 30 éve,  a Biatorbágyi Krónikában írtam, ami a plicedlirõl (vizeskorsóról) szólt. Ott éreztem meg a helytörténeti kutatás izgalmait, érdekességét, a felfedezés örömét. Aztán néhány évig a Budaörsi Naplónál is dolgoztam.

Évekkel ezelõtt találkoztam Szakács Katalinnal, aki kedvesen hívott a Minálunk szerkesztõségébe.  Az akkori kollégák közül már néhányat ismertem.  Azóta változott a közösség, de maradt egy kitartó „mag”. Gyakran bátorítottuk és biztattuk egymást. Ez sokszor ránk is fért. Végül is a célunk közös volt: tájékoztatni Budaörs város lakóit az aktuális hírekrõl, eseményekrõl, programokról.

Az én kedves témám, ezt talán már észrevették az olvasóink, a helytörténet és a civil egyesületek, klubok hírei.

Bár unokáim számának növekedésével megszaporodott a családon belüli elfoglaltságom, de mindig szívesen megyek a szerkesztõségi összejövetelekre, megbeszélésekre.  Már nem kérdés, hogy a Minálunknál töltött évek nem haszontalanok számomra, örülök, hogy részese lehettem a csapatnak.

Köszönöm Szakács Katalinnak a türelmét, a mindenkori segítségnyújtást, Révai Valériának a szakmaiságot, Major Editnek a jókor jövõ bíztatást, és nem utolsósorban Veiland Gyulának a remek fotókat. Mindig megnyugodtam, ha egy rendezvényen megláttam, hogy Gyula már ott van. Sokat segített a számítógép kezelésében is.

Köszönöm az olvasóknak is, ha érdeklõdnek a cikkeim iránt. Már nem írtam meg hiába.

Steinhauser Klára

Megosztás