Magyarországon az 1950-es évektõl kezdõdött a tüdõszûrés rendszerének kiépítése. Hatalmas hálózat épült az egész országban, amelyhez intézetek is kapcsolódtak, úgy mint a törökbálinti Tüdõgondozó is. A TBC elõfordulása azonban az idõk folyamán nagymértékben lecsökkent.
Ezek szerint elkönyvelhetjük azt, hogy megszûnt a valós veszélye a TBC-nek?
Ha az országban például 100 000 lakosnál eléri, vagy meghaladja a 25 fõt a fertõzöttek száma, az már kritikus pontot jelent. Ha ezt a számot meghaladja a fertõzések száma, akkor e fölött teszik kötelezõvé a tüdõszûréseket. Ha 25 száz ezrelék alatti az elõfordulás, attól kezdve nem kötelezõ a szûrés. Természetesen Magyarországon belül is óriási a differenciálódás. A keleti végeken, vagyis Szabolcs-Szatmár megyékben és Borsod –Abaúj – Zemplén megyékben állandóan ott van az elõfordulása a TBC- nek. E megyék után következik Pest megye. Ez nem véletlen, hiszen Pestmegye agglomerációs körzet, ami máris megmagyarázza azt, hogy miért áll elõkelõ helyen e betegség tekintetében. Ezen kívül veszélyforrást jelentenek a külföldrõl betelepülõk, idelátogatók és onnan hazaérkezõk tábora. Betelepülõk jönnek Romániából, Ukrajnából, és ezen országokban a TBC elõfordulása sokszorosa a mienknek. Minden esetre a szociális különbségek szerint is meghatározható akár csak Budapest területe is. A külsõ kerületek vagy a belsõk, például a nyolcadik kerület veszélyeztetebb mint például a budai kerületek. A TBC ma már bõven a 25 száz ezrelék alatt van országosan, vagyis a 20 száz ezreléket sem éri el. Igen nagy eredmény, de mint mondtam, nagy differenciák vannak egyes országrészek között. Az egészségügyért felelõs miniszter a29/2013. (IV. 26.) EMMI rendeletében módosította a lakossági kötelezõ tüdõszûrésre vonatkozó szabályokat.
A módosított jogszabály értelmében 2014. január 1-tõl évente egyszer tüdõszûrésen kötelesek részt venni:
a hajléktalanok; a hajléktalanok nappali melegedõjének és éjjeli menedékhelyének
dolgozói; az utcai szociális munkát végzõk; a népkonyha formájában nyújtott étkeztetésben
foglalkoztatottak, azok az önkéntesek, akik hetente legalább összesen 16 órát hajléktalanokkal
foglalkoznak, a büntetés végrehajtási intézetek fogva tartottakkal közvetlenül foglalkozók, a befogadó állomások és a közösségi szállások dolgozói
a rendõrségi fogdák és õrzött szállások
dolgozói,
az egészségügyi szolgáltatók patológiai és sürgõsségi osztályainak dolgozói,
a tüdõgyógyászati szakellátást végzõ egészségügyi dolgozók, valamint a mikrobiológiai
laboratóriumok egészségügyi dolgozói
A fentiek kivételével megszûnt az eddig érvényben volt, a lakosság egészére vonatkozó, általánosan kötelezõ TBC felderítésére szolgáló tüdõszûrés.
A TBC a klasszikus értelemben vett tüdõbaj?
A népnyelv nevezi a TBC-t tüdõbajnak, de ez koránt sincs így, hiszen tüdõbajnak ez csak egy piciny szelete. A tüdõbetegségnek számos változata van, ilyen az asztma, a hörghurut, a tüdõrák is. A TBC cseppfertõzés útján terjed, a mycobacterium tuberculosis bacilus az esetek döntõ többségében, a tüdõt támadja meg, de az sem számít kuriózumnak, ha a betegség a nyirok-, a keringési, esetleg a központi idegrendszeren jelentkezik. De ennek esélye ma már csekély, országosan bõven a 25 % alatt van. Magyarország határait azonban nagyon szigorúan óvni kellene a beutazóktól, hiszen a világnak számos még fertõzött országából is látogatnak hazánkba. Az illetékesek ma már újból felveszik a harcot a bacilus behurcolásával szemben, hiszen egy egyszerû szûrésrõl van szó, amely megvédheti az országot a betegség újbóli terjedésétõl. Az ajánlott tüdõszûrés minden negyven év feletti állampolgárnak egyszer egy évben ingyenes, beutaló nélkül. Ha azonban a beteg ( negyven év alatti) kéri vagy a foglalkozáshoz kell egy mellkas felvétel azt az OEP nem finanszírozza.
Milyen jellegû betegségeket kezelnek a törökbálinti Tüdõ Gyógyintézetben?
Betegeink között nagyon kevés a TBC-vel fertõzöttek száma. Ma már komplex gyógyítás folyik kórházunk falai között.
Amikor én 46 évvel ezelõtt 1968. október 1-én tüdõorvosként ide jöttem–azt hittem egy sporttelepre kerültem. Ugyanis a betegek zöme fiatal, TBC – s beteg volt, közöttük nagyon sok katona is, akik a honvédségtõl kerültek ide gyógyításra. Itt dolgozgattak a kertben, hogy néha friss levegõn legyenek. Akkor még piros melegtõt, télen pufajkát, és csíkos flanel pizsamát kaptak mindannyian. Ezt azért említem, mert akkor annyira küzdöttek a kór ellen, olyan nagy volt az elõvigyázatosság, hogy csakis kórházi ruhákat hordhattak, amit a kórházi mosodában mostak ki. Tehát otthonról hozott holmit itt nem viselhettek a betegek.
Tüdõrákban Magyarország az elsõ helyen áll. Mi lehet ennek az oka?
Egyértelmû hogy a dohányzási szokásokkal összefügg ez a szörnyû kór. Nem vételen, hogy egy országos kampány részeseiként a mi kórházunkban is van dohányzás leszokást segítõ program. Ez csoportos terápia, 8-10 résztvevõvel, akikre általában pszihológiai eszközökkel próbálunk hatni. A foglalkozás hat hétig tart, egy héten egy -másfél órás intervallumban.
Mint sokat tapasztalt orvos, Ön szerint nem volt korai megszüntetni a kötelezõ tüdõszûrést?
Ahogyan beszélgetésünk elején elmondtam, a százalékos arány tekintetében valóban csökkent a tüdõ megbetegedések száma. Ez azonban nem zárja ki az elõvigyázatosságot, ugyanis a veszély nem múlt el, csak csökkent. Éppen ezért az egyén felelõsége most a legnagyobb, ami azt jelenti, hogy továbbra is kívánatos részt venni legalább évente egyszer a tüdõszûrésen. Sosem azért menjünk orvoshoz, mert az kötelezõ, hanem azért mert mindannyian felelõsek vagyunk önmagunkért, az egészségünkért.
Köszönöm az interjút.
Major Edit
