.Az egyik leggyakoribb kérdés hogy örökölhtõ e az autizmus?
A terhességi komplikáció és az autizmus összefügg. Az autisták viselkedését sztereotípiák jellemzik. Nagyon gyakori a ritmikus hajlongás, himbálózás, kar-, és lábmozdulatok. Képesek órákig ismételgetni ugyanazokat az egyszerû mozdulatokat, játékokat. Imádnak például tárgyakat pörgetni, akár órákon át. A társasjátékokat, szerepjátékokat nem igénylik. Gyakran kifejezetten ragaszkodnak bizonyos tárgyakhoz. Igénylik a megszokott környezetüket, napi ritmusukat, minden változtatásnak ellenállnak. A szokásos rutin megzavarása dühkitörést, heves indulatokat válthatnak ki. Többnyire jellemzõ a nagyfokú hangulati labilitás, gyakoriak a dühkitörések. Önmagukon relatíve gyakran ejtenek sebeket, hajlamosabbak fertõzésekre, szomatikus betegségek
A gyermek fejlõdése során leggyakrabban 3 éves kor körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülõk orvoshoz fordulnak, valójában azonban már pár hónaposan is vannak a betegségre utaló tünetek. Melyek ezek? Az autizmus sokáig nem számított külön betegségnek, inkább a skizofrénia gyermekkori formájának tekintették. Önálló kórképként elõször 1943-ban Kanner írta le. Késõbb kiderült, hogy az autizmus skálája igen széles a rendkívül súlyos (értelmi fogyatékossággal társult) állapotoktól, az olyan igen enyhe formákig, ahol az intellektus és a nyelvi készségek ugyan megtartottak, de a szociális kötõdés zavara, továbbá a viselkedés sztereotipizáltsága észlelhetõ. Ezen utóbbi forma Asperger-szindróma néven ismert. Az autizmus gyakorlatilag a születéstõl fennálló állapot, de gyakran a diagnosztizálásig évek is eltelhetnek. Leggyakrabban a gyermek hároméves kora körül válnak a tünetek olyan markánssá, hogy a szülõk orvoshoz fordulnak, és a szakember felállítja a diagnózist. Valójában azonban már pár hónaposan is vannak a betegségre utaló tünetek! A rendszerint 4-6 hónapos korban megjelenõ szociális mosoly autizmus esetén elmarad. Úgy tûnik, hogy a csecsemõt nem érdekli környezete, nem igényli a törõdést, a testi kontaktust, "jól eljátszik egyedül", mondja róla a környezete. Gyakran csak a beszédfejlõdés késése az elsõ valóban feltûnõ jel, és emiatt fordulnak a szülõk szakorvoshoz.
Vannak olyan nézetek, amelyek a gyermekkori védõoltásokkal hozzák összefüggésbe az autizmus kialakulását. Ezen elméletnek bár kiterjedt irodalma van, nem tekinthetõek bebizonyítottnak, így semmiképpen sem célunk, hogy bárkit is lebeszéljünk az egyébként hasznos és kötelezõ védõoltásokról. A betegség pontos oka nem ismert, de egyre valószínûbb a genetikai eredet szerepe, erre utal, hogy testvérek között elõfordulása mintegy ötvenszer gyakoribb, egypetéjû ikrek között az együttes elõfordulás pedig 36 százalék. A genetikai okok mellett az autistáknál sokkal gyakoribb a méhen belüli vagy születés körüli károsodás, vírusfertõzés elõfordulása is.
Milyen tünetekre számítsunk? Az autizmus ún. pervazív, átható fejlõdési zavar. Ez azt jelenti, hogy a károsodás az élet minden területét érinti. Elsõsorban az idegrendszer azon funkciói károsodnak, melyek a kommunikációért, társas kapcsolatokért felelõsek. Az esetek kétharmadában mentális retardáció (szellemi visszamaradottság) is társul a kórképhez, de ennek mértéke a kommunikáció nehézsége miatt többnyire nehezen megítélhetõ. Átlagos intellektus mellett egyes képességek – például a memória, a számolási képesség -kiugróan fejlettek is lehetnek. Egy ilyen autistáról szól az Esõember címû amerikai film is, Dustin Hoffman fõszereplésével.
Az érzelmi kötõdésben megnyilvánuló zavar az autizmus vezetõ tünete. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat. Inkább csak elviselik a gondoskodást, nem kezdeményeznek kapcsolatot, többnyire egyedül játszanak. Nem kezdeményeznek és nem tartanak szemkontaktust, gyakran a testi érintést is nehezen viselik. Nem igényelnek törõdést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést. Még az enyhébb lefolyású esetekben is komoly gondokat okoz a kapcsolatteremtési zavar. Az iskolában hiányoznak a kortársi kapcsolatok, felnõttkorban nem sikerül párkapcsolatot kialakítaniuk, bár szexuális igényeik lehetnek. Kommunikációs zavar A kommunikáció zavara igen komoly hátrányt jelent. Ezek a betegek képtelenek olvasni a metakommunikatív jeleket. Nem értik a mimikát, gesztusokat, ezeket nem is használják. Ha megtanulnak beszélni, akkor nem hangsúlyoznak, beszédük tagolatlan, monoton. Nyelvezetük fejletlen, beszédük gyakran érthetetlen "halandzsa". Önmagukról többnyire 2. vagy 3. személyben beszélnek. Gyakran használnak sztereotip szavakat, hangokat, gyakran különösebb értelem nélkül. Az autisták számára a környezetük elvárásai nem vagy alig megfejthetõek, a következmények kiszámíthatatlanok. A beszédet gyakran inkább zajnak, szavak halmazának érzékelik. Hétköznapi gesztusokat is fenyegetésnek élhetnek meg. Számukra a környezet állandósága, a körülöttük élõk minél kiszámíthatóbb viselkedése létfontosságú.
A WEB beteg oldalain megjelent cikk szerzõje :Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Major Edit
