A budaörsi asszonyok az 1950-es – 60-as évekig otthon szültek. Csak néhányan mentek közülük kórházba. Így a szülõföld és benne a szülõház még erõsebb kötõdést jelentett.
A vajúdó anyáknak nehéz óráikban a bábák segítettek. Csak komplikált esetnél hívtak orvost.
A régi korokból fennmaradt egy rendszabály a bába személyérõl „Írástudó, jó memóriájú, kiváló érzékekkel rendelkezõ, munkaszeretõ és köztiszteletben álló nõnek kell lennie. Végtagjai erõsek, ujjai hosszúak és karcsúak, az ujjak végén a köröm rövid.”
Segítõ asszonyok mindig tevékenykedtek a szülõ nõk körül, de képzésükre Mária Terézia hozott elõször rendeletet.
1893-ból fennmaradt szabályrendelet szerint:
1.A községi szülésznõt a Képviselõtestület választja évi fizetéssel, negyedévi részletekben a község pénztárából fizetve.
2.A szülésznõ köteles a vagyontalan szülõnek díjtalanul, a vagyonosoknak megszabott díj mellett segélyt nyújtani.
3.A községben netán letelepülõ magánszülésznõk a község pénztárából fizetést nem élveznek.
4. Úgy a községi, mint a magánszülésznõk kötelesek a férjtelen terhes nõkre magzatelhajtás, gyermekkitétel vagy gyermekgyilkosság tekintetében felügyelni, az elõforduló eseteket azonnal feljelenteni.
A papok, az egyházfik mellett a bábák nevét is feljegyezték az egyházlátogatási jegyzõkönyvekben.
A budaörsiben már 1756-ból találunk bejegyzést. „A bábákat a közösség választja, kitaníttatja, hogy mihelyt felesküdnek, keresztelhessenek is.” (Filipszky István: Egyházlátogatások Budaörsön) Ez utóbbira azért volt szükség, mert abban az idõben sok csecsemõ csak néhány napot, esetleg órát élt, és a lelke ne távozzon el megkeresztelés nélkül. 1761-ben ezt jegyezték fel: „ E helyen a bába katolikus vallású, jó erkölcsû,nincs felesketve, jól képzett,szükség esetén a keresztelést is elvégzi.”
1783-ban már három bába tevékenykedett Budaörs községben. Mégpedig Bukates Franciska, morva származású, férjezett, 37 éves. Schváb Felicia,46 éves, özvegy, és Vendler Teréz, özvegy, hatvanegynéhány éves (sic!). Minden gyermekszületés után 50 dénárt kapnak. Összes jövedelmük kitesz évente 40 forintot.
1796-ban Kircherin Anna volt a bába. 37 éves, férjezett, a pesti egyetemen tanult. 1811-ben Rosenau M. Anna szintén a pesti egyetemen vizsgázott és nagy gyakorlattal rendelkezik.
A ma élõ budaörsiek jó néhány bábaasszony nevét megõrizték emlékezetükben. Sok babát segített a világra Hauser Orbánné, a Kõhegyen lakó Herczog Rézi, Vondra néni, Latosinszkyné Kreisz Katalin és lánya, Gondáné. A Váry családban anya és három lánya szintén segítettek a szülõ anyáknak nehéz óráikban.
Latosinszkyné Kreisz Katalinról lány, Lueff Károlyné mesélt sok évvel ezelõtt. „Édesanyám elvégezte a Budapesti Bábaképzõt. Igen közkedvelt volt, mert simogatta, vigasztalta a vajúdó anyákat. Türelmes volt hozzájuk. Sokszor éjjeleken át ült az ágyuk mellett. Mindig magával vitte a bábatáskáját, ami hasonlított egy orvosi táskához, benne a kifertõtlenített szerszámokkal. Nyolc napig látogatta a gyermekágyas kismamát és ellátta õt tanácsokkal. A keresztelõ napján a bába néni kapott egy nagy tál süteményt. A testvérem, Katalin – is szülésznõ lett, õ a Zöldkeresztben is szolgált. (Zöldkereszt mozgalom: állami népegészségügyi szervezet Magyarországon a két világháború között.)
A budaörsi Váry családban az édesanya és mindhárom lánya – Mária, Lujza, Róza – diplomás bába lett. Rájuk az unoka, néhai Vörös Teréz szívesen emlékezett. „Nagyanyám, Váry Györgyné Latosinszky Gertrúd asszonykorában, 1880-ban diplomázott, pünkösd havának 26. napján. Így áll az oklevelén. Mindhárom lánya szintén elvégezte a bábaképzõt. A budaörsiek leginkább Váry Lujzára emlékeznek, mert a másik két lány elszármazott a községbõl. Frau Váry a fél Budaörsöt hozta a világra. Köztudott volt, hogy a háborúban, a kijárási tilalom alatt is levezette a szülést egy pincében. Magzatelhajtást soha nem vállalt, ezt erkölcsös neveltetése és a vallása is tiltotta. A szüléssel kapcsolatos adatokat a bábanaplóban rögzítette. Ezt a könyvet és a mûszeres táskáját a házuk bérlõje egy lomtalanítás alkalmával kidobta….”
Amikor a kismamánál elkezdõdtek a fájások, az izgatott „kispapa” a bábáért szaladt. Majd gondoskodott a meleg szobáról és elegendõ meleg vízrõl. Mert nem úgy volt ám, hogy csak megengedte a csapot! Amint világra jött az újszülött, a bába megfürdette, felöltöztette és a megkönnyebbült édesanya karjába fektette.
Ezt a nagy felelõsséggel járó hivatást ezek a bátor asszonyok elkötelezettséggel vállalták. Sokszor zörgettek az ablakukon hideg, téli éjszakákon, vagy munkájukat hátrahagyva hazasiettek a szõlõbõl, hogy segítsenek. Gyakran törölték le a verítéket a mama homlokáról és vele együtt örültek, amikor felsírt a gyermek. Világra jött egy új élet!
s.k.
