Gyászolunk

2019-03-22 | Közélet
A napokban kaptuk a szomorú hírt hogy elhunyt Dr. Virág Mária. Emlékét megõrzik mind azok akik ismerték és szerették. 2012-ben Budaörs nagyrabecsülése jeléül, „Budaörs város orvosa” címet adományozta a doktornõnek. Akkor ebbõl az alkalomból kerestem fel és az alábbi riportot készítettem, amelyet most emlékezés képen közlünk kedves olvasóinkkal.  

Beszélgetés Dr. Virág Máriával

Dr. Virág Mária közel negyven éve Budaörsön él. Sokan ismerik a kedves, törékeny alkatú doktornõt, aki az orvoslásban szigorú szabályokat betartó, rendet és fegyelmet parancsoló, ugyanakkor elhivatott az elesett, a szeretetre és segítségre szoruló embertársaival szemben.

Honnan indult pályafutása?

Szabolcs megyében, Kéken születtem egy egyszerû vidéki család leánygyermekeként. Négyen voltunk testvérek és mindannyian lányok. Édesapám modern gondolkodású ember volt, aki felismerte, hogy városba kell költöznünk ahhoz, hogy leánygyermekei tanulhassanak, és megfelelõ pályát válasszanak maguknak. Ezért elköltöztünk és feljöttünk Pesterzsébetre, ott lettem általános iskolás és a gimnáziumot is ott végeztem el.

Miért az orvosi hivatást választotta?

Már gyermekkoromban azt válaszoltam a felnõttek kérdésére, hogy orvos leszek. Valószínûleg ez kijelölt pálya volt számomra, mert ebben találtam meg önmagamat. 1962-ben szereztem orvosi diplomát.

Hol volt az elsõ állomás, ahol gyógyítani kezdett?

Bajára az ottani kórházba adtam be a pályázatomat. Engem érdekelt a reumatológia, de a neurológia is. Baján a pszihiátrián és a neurológián is praktizáltam. Nehéz, de érdekes feladat volt ez az idõ a számomra.

Hogyan alakult a magánélete?

1963-ban ismerkedtem meg férjemmel, aki bácsalmási illetõségû volt és mezõgazdasági mérnök. Nehéz idõk voltak. Nem volt lakásunk, csak albérletünk, ahol a megszületett elsõ gyermekemet hoztam a világra. Bölcsõdei és óvodai lehetõség sem volt, így sokszor vittem magammal a csecsemõ gyermekemet a munkahelyemre. Késõbb Szolnok megyében Tiszatenyõn vállaltam körzeti orvosi állást, mert ott végre szolgálati lakásunk lehetett. Itt született meg második kislányunk. Sok embert kezeltem, gyógyítottam és szerettek is, mégis otthagytuk ezt a falut. Oka egyszerû volt. Sokan támadtak azért, mert nem voltam hajlandó olyan gyógyszereket felírni, ami morfin származékú és könnyen hozzászokást eredményez.

Az ideggyógyászat rendkívül felelõsségteljes munka, hiszen ide általában depressziós, alvászavaros emberek jönnek, akik erõs gyógyszereket kapnak a bajaikra. De ezekhez a gyógyszerekhez hozzá lehet szokni, mert legtöbbjük morfin származékot tartalmaz. Én szigorú voltam az orvoslásban, és csak indokolt esetben írtam fel ilyen gyógyszereket, hiszen ezek szedése függõséget okoz. A város vezetésének ez nemigen tetszett, mert sokan feljelentettek hogy én nem írom fel a gyógyszereket. Mivel én már úgyis visszavágyódtam a városba, megkönnyítették a helyzetemet. Könnyû szívvel jöttünk el onnan Törökszentmiklósra. Tiszatenyõ viszont orvos nélkül maradt, ezért én megtanultam kismotorozni, és visszajártam 6 km-re gyógyítani a betegeimet. Nagyon megterhelõ volt ez számomra és beteg lettem. Két évig táppénzes állományban voltam. Fiatalkori megbetegedés következtében a tüdõmön egy kavernát fedeztek fel. Ezzel a gyermekeim közelében sem lehettem. Ezért õket ez idõ alatt anyósom nevelte, aki végtelenül jó asszony volt. Visszaköltöztünk Bajára és a munka mellett letettem a neurológiai szakvizsgát. Tizenkét évet töltöttünk ezen a helyen, majd férjem állásváltoztatása révén Pestlõrincre, ott is a szakrendelõbe kerültem, mint neurológus. Magánéletem azonban válságba került. A válás után a budaörsi lakótelepen tudtam venni lakást, 1980-ban.

A Rókus kórházba jelentkeztem munkalehetõségért, ahol a kórházi feladatokon túl felülvizsgálatot is végeznem kellett a megye különbözõ területein, többek között Budaörsön is. Tartalmas szép orvosi munka volt. Felülvizsgáló orvosként kerültem Budaörsre és délutánonként a mentálhigiéniai vizsgálatokat is végeztem. Szerettem ezeket a feladataimat. Életem egyik szép szakasza volt… Késõbb, mivel megszûnt a felülvizsgáló orvoslás, háromszor egy héten pszichiátrián rendeltem, ahol az elmebetegekkel foglalkoztam.

Sosem fárad el? Hiszen nem könnyû pálya az Öné.

Nagyon szerettem ezt a munkát és ezért sosem éreztem, hogy nehéz lenne, hogy fáradok. Részemrõl ez elhivatottságot jelent, elrendelést.

De tavaly 2011-ben egy kissé elfáradtam. Rengeteg volt a beteg, nem volt elég a rendelési idõ, túlórázni is kellett. Sajnos a depresszív, mániákus depressziós, srizofén megbetegedés igen gyakori. Én nagyon szeretek az embereken segíteni. Mikor látom, hogy gyógyul, javul az állapota, hogy kijött a mélypontból, ez sikerélményt nyújt nekem, és feledteti minden fáradtságomat.

Nagyon elterjed betegség az Alczheimer kór. Mi ennek az oka?

Nem tudjuk. A lényege az, hogy a jó idegsejtek az agyban elpusztulnak, helyette kötõszövet alakul ki. A beteg elfelejt mindent, amit egész életében tudott. Már ötven éves kortól elkezdõdhet, nincsenek jelei, csak amikor már kialakult a betegség. S habár óriási lehetõséget nyújt a CT és MR vizsgálat, de sajnos ez a kór gyógyíthatatlan.

Az elmúlt negyven évben csodálatos fejlõdésen ment át az orvostudomány. A legújabb csoda az, hogy egy svéd orvos feltalálta a gamma késsel történõ besugárzást, így nem kell felnyitni a koponyát, hanem a daganatot ezzel lehet mûteni. Magyarországon Debrecenben van egy ilyen idegsebészet és Budapesten, az Amerikai úton.

A gyógyszeripar is óriásit fejlõdött. Számtalan nagyon jó gyógyszer áll rendelkezésre, szemben a negyven évvel, ezelõtti állapottal, amikor háromféle gyógyszer volt az ideg és elmegyógyászati problémák kezelésére.

Most már a skizofrénia  is és a súlyos elmebetegségek is jó eséllyel gyógyíthatók.

Az Országos Ideg Elme Intézmény léte óriási dolog volt, ahol voltak elfekvõ, de voltak aktív osztályok is. Ennek az intézménynek a megszûnése nagyon nagy érvágás volt a pszihiátriában. Az itt lévõ betegeket el kellett helyezni valahová. Õket szétosztották a különbözõ kórházak között. Orvosaink pedig az északi országokban találnak óriási fizetéssel állásokat.

Hogyan tölti a nyugdíjas éveit?

Ha marad szabadidõm, az évek alatt felgyülemlett restanciámat igyekszem az olvasás területén bepótolni. Utazni már nemigen tudok, de a Jó Isten megadta, hogy húsz országban voltam és sok szépet láthattam.

Feladatom továbbra az orvoslás, hiszen nekem az életem a gyógyítás. Így minden héten hétfõn és minden két hétben pénteken rendelek a budaörsi rendelõben. Lakásomon magánrendelést is tartok.

Sajnos Budaörsön is sok az idegrendszeri problémával küzdõ ember. Ennek igen sok oka lehetséges. Genetikai adottság, nem megfelelõ életmód, és a rossz szociális helyzet, az ebbõl való kilábalás reménytelensége, ami tönkre teszi az embereket, aminek eredményeként létrejönnek a különbözõ betegségek

Van-e recept arra, hogy szellemileg frissek maradjunk?

Használni kell az agyunkat! A tanulással, a gondolkodással, a beszélgetéssel kényszeríteni tudjuk az agyunkat, hogy oxigént használjon ez pedig az idegsejteket táplálja. Fontos a beszéd és az emberi kapcsolatok megléte. Egyedül élõ betegeimnek ajánlom, hogy járjanak nyugdíjas klubba, ahol társaság van, beszélgetõ társak vannak, ahol különbözõ foglalkozások, utazások, témák foglalkoztatják az agyat. Budaörsön a Clemensits utcában a Máltai Szeretetszolgálat mûködteti az Idõsek Napközijét, ahová sok idõs embert visznek el reggel, egész nap ott vannak, és délután viszik õket haza. Így nincsenek egyedül.

Számomra sokat jelent a hit. Én a katolikus vallásban lettem megkeresztelve, de késõbb találkoztam egy mélyhitû, református kolleganõmmel. Elkezdtem járni a református templomba, és olvasni kezdtem a bibliát. Ebben az életünkre nézve milliónyi tanácsot kapunk, és problémáink leküzdésére tanácsokat. Az Isten hitnek pozitív ereje van! A hívõ ember sokkal jobban gyógyul, mint az, akinek nincsen hite.

Hány éve annak, hogy orvosi diplomájával az emberek gyógyítására szentelte életét?

Novemberben kaptam meg az aranydiplomámat, melyet csodálatosan szép ünnepségen adtak át. 1962-ben végeztem az Orvosi Egyetemen, melynek idén van ötven éve. A régi avatási szertartások szerint sötétzöld talárban, arany nyaklánccal a nyakukban voltak a professzorok az ünnepségen. Meghatóan szép ünnepég volt.

Budaörs is nagyon megbecsül, amit bizonyít, hogy „Budaörs város orvosa” címet kaptam meg. Oklevelet és rézbõl készült emlékplakettet adományoztak. Nagyon boldoggá tettek ezzel! Amit el akarok mondani, az hogy nekem a legszebb dal a Szózat, hitvallása az én hazaszeretetemnek is. Én izzig-vérig magyar vagyok és nincs a világnak az a legszebb helye, amellyel én Magyarországot felcserélném. Elmondhatom, hogy nehéz és küzdelmes életem ellenére boldog vagyok, van két szép lányom, unokáim és így családban élhetek. Van sok kedves betegem, akiket gyógyíthatok és ez nekem mindennél többet ér.

Köszönöm az inetrjút.
Major Edit

 

Megosztás