Nyilvánvaló, hogy veszíteni senki nem szeret, mert az fájdalmas, dühítõ élmény. Ám ilyenkor azt sem árt szem elõtt tartani, hogy a harag forrása nem az ellenfél. Nem az idõjárás, a pálya, a labda, a háló vagy a bíró tehet a végeredményrõl. Saját maga képezi a düh forrását, és ennek belátása a továbblépés kulcsa. Ezt minden jó versenyzõ tudja. Mint ahogyan azt is, hogy ezzel a ténnyel a legnehezebb szembenézni.
Akik ma az ellenzéket képviselik, támogatják, még mindig ott tartanak, hogy tehetetlenségükben az ütõt csapkodják a földhöz ahelyett, hogy az önsajnálat helyét átvenné az önkritika. Ez azonban nem könnyû bukott politikusként és versenyzõként, így inkább hergelik a saját táborukat, provokálva ezzel az ellenfél hátországát, miközben igyekeznek elodázni a teljes összeomlásukat.
Senki nem örül, ha az általa preferált és kormányzásra jobbnak tartott alakulat veszít. Senki nem szeret a vesztes oldalhoz tartozni. Senki nem elégedett ilyenkor. Ám jelen esetben felmerül a kérdés: megérdemli-e a mostani ellenzék, hogy bármit nyerjen? Valóban mindent megtettek a gyõzelemért? Valóban megdolgoztak érte, hogy õk kerüljenek ki nyertesen? Felmerül az is, hogy az elégedetlenség valóban a megméretésen való alulmaradásból fakad, vagy inkább abból, mert továbbra sem látnak semmi esélyt arra, hogy bármikor is nyerjenek ilyen alakulatokkal az oldalukon? A frusztráltság, a düh, az elkeseredettség biztos, hogy jó oldalt vesz célba? Biztos, hogy Orbán Viktor tehet mindenrõl? Komolyan úgy vélik, hogy neki kellene megoldania az ellenzék gondjait is?
Ez lenne a szabadság? Ez lenne a vágyott napfény, ami hiányzik a sötét diktatúrából? Nem érezzük ebben a hatalmas ellentmondást? Jelzõket aggatnak az emberekre, lemennek alpáriba, rombolnak és pusztítanak, mert az szerintük jogos. Kérkednek azzal, hogy erõszakot alkalmaznak. Mindent átpolitizálnak, ezzel tovább mélyítik a két tábor között meglévõ szakadékot, megmérgezve a hétköznapokat. Ez pedig nem hazai jelenség, mint ahogyan a következmények is mutatják.
Ideje lenne végre szembenézni a valósággal és ennek a folyamatnak megálljt parancsolni, amíg még nem késõ.
Nagy Dóra
w
