Bevallottan kevés volt a latin kifejezés, hogy mindenki többé-kevésbé megértse a hallottakat. Több órán keresztül folytak a vetített képekkel még érdekesebbé tett elõadások, az elõadó sebészorvosok különbözõ korosztály tagjaiból érkeztek. A hallgatóságot lenyûgözte a szakmai tudás és a lelkes segíteni akarás.
Még kérdésekre is futotta a végén, volt, aki konkrét problémára kapott frappáns választ – de mindannyian sokat tanultunk.
Amit én legfontosabbként, önmagamra nézve is leszûrtem, az a következõ:
Ami a mozgásszervi betegségek megelõzésében, gyógyításában döntõ tényezõ: az éppen a mozgás. Fõleg azoknak az izomcsoportoknak naponkénti (!) megmozgatása, amelyet rendszeresen, munkánk vagy egyéb tevékenységeink során nem használunk. Tehát úgy is fogalmazhatnék: egy napi 10-15 perces gyógytorna, gimnasztika, amely talán meg sem izzaszt bennünket, de elég ahhoz, hogy izmaink egy része tetszhalott állapotából feléledjen és így felfrissülve ellássa azt a feladatát, amelyre hivatott.
Ezt a programot, a nagyszerû lehetõséget érdemes lenne folytatni!
SzK
