Sárkány-üvöltés és madárdal,
kén-erdõ, jég-kürt, lét-alkonyi zsoltár:
csak ennyi volnál, ennyi?
Vén saskeselyû gubbaszt a szirten,
a tolla rongyos, a csõre csorba.
Nagy repülések, uramisten!
Már összebékül a halállal,
zúzott ágyékkal, vénült szájjal.
Az ércköves ûr földre nyomja,
ott liheg leomolva.
Zord isten-rózsa a semmi kertjében.
Vad, kopár szeme, mint égitestek.
A dac lefonnyadt, s csak a szégyen
szögletei vak szikla-arcán.
Büszke magyar, virág a fajtán,
fény harsonása, tán utolsó:
én most temetlek.
R. V. összeállítása
