A lantmûvész: Szabó István

2019-01-25 | Kultúra
Siklós Endre Arcélek sorozatának negyedik állomásaként tegnap este a PostArtban Szabó István lantmûvész immáron sokadszor gyönyörködtette a hallgatóságát, miközben értékes információval gazdagította azok tudását, akik érdekelõdnek a XV. -XVI. század zenei mûfaja és története iránt.  

Arcélek sorozatában Siklós Endre Szabó István lantmûvészt hívta meg a PostArt szalonjába tegnap este. Valószínûleg a hirtelen megint havazásra forduló idõjárás és az erõs szél lehetett az oka annak hogy a sûrûn felállított széksorok üresen maradtak és csak egy kis elszánt társaság foglalt helyet ezen az estén hogy meghallgassa a méltán elismert lantmûvészt.

A lantmuzsika lelket gyönyörködtetõ, megnyugtató zene, amely a mai világban sokak számára idegenül cseng, pedig ha jobban belemélyedünk és az átélés reményében lehunyjuk szemünket a  kellemes dallamok szívünkig is elhatolnak, és átgondolhatjuk közben, hogy mekkorát változott a világ.

 Egy kis képzelõerõvel ott lehetünk a XV és XVI. században bármelyik királyi palotában, vagy templomban, hiszen a reneszánsz korban rendkívül gyakori volt ez a hangszer. Az egyházi személyiségek híres lantosokat foglalkoztattak, akik nemcsak ünnepségeiken játszottak, hanem a templomi zenét is szolgáltatták. Sok helyen nem volt orgona, de másutt az orgonával együtt azt kisérve is játszottak .

Milyen különös hogy Szabó István nem zenésznek készült, hiszen 1976-ban Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen matematika-fizika szakon végzett majd közép iskolai tanári diplomájával közel negyven évig Csepelen tanított a Kossuth Lajos Két tannyelvû Mûszaki Középiskolában,mégis már az egyetemi évei alatt is a zenével foglalkozott. 1975-ben egy zenekutatás során találkozott Kecskés Andrással  aki a lant zenéléssel foglalkozott. Ez a találkozás hozta el a lehetõséget ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön ezzel a hangszerrel és zenei mûfajjal. Ekkor lett tulajdonosa elsõ lantjának is. Szenvedélyesen kutatta a lant zene múltját miközben megalapította a Vegantes triót, melynek fõ mûködési területe a régi magyar énekelt költészet bemutatása volt. Balassi Bálint, Esterházy Pál, Berzsenyi Dániel, Arany János, Petõfi Sándor és más költõk verseit szólaltatták meg egykorú dallamaikkal sokszínû feldolgozásban. Koncertjeiken a magyar zene gyöngyszemei mellett felhangzottak a közép-európai muzsika magyar vonatkozású hangszeres darabjai is, mindezt korhû ruhákban mely fokozza a zenei hatást. Repertoárjuk túlnyomó része olyan újdonság és különlegesség, mely csak a Vagantes trió mûsoraiban, lemezein hallható.

A különleges hangszereken (lant, viola da gamba, tábori dob, koboz, furulya, fuvola, gemshorn, töröksíp) megszólaló koncertek nem egyszerûen csak zenei produkciók, hanem mûvelõdéstörténetünk egyes korszakainak a múlt nyelvén a mának szóló üzenetei, krónikái is.Az együttes még ugyan együtt van, de már nem nagy intenzitással.

Siklós Endrével folytatott beszélgetését olykor zeneszámmal szakította félbe a mûvész úgy, mint a XVI. századi lantos Pierino Fiorentini római pápa lantosának  dalfeldolgozásával tette.

Mint elmondta számára a zenélés egy misszió, legnagyobb hajtóereje a belsõ vágy, a késztetés a  zenei kutatásokon  át egészen az intenzív  zenélésig. Mint megtudtuk minden lantkönyv hasonmása fent van a világhálón. Így talált rá Erkel Ferenc Friss magyar címû kéziratára, sõt Bakfark Bálint kéziratára is. Kutatási eredményeit tudományos cikkek formájában valamint zenemûkiadók kottáiban  teszi közzé. Koncertezett Európa legtöbb országában, illetve rádió-, TV-, hanglemezfelvételeket készített hazai és külföldi régi zenei együttesekkel és énekes szólistákkal. Mûvészetét 2016-ban a Magyar Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

A kellemes majdnem két órás zenei idõutazás záróakkordjaként Históriás énekek Tinódi Lantos Sebestyéntõl majd a Furfangos borivók címû vidám dallal búcsúzott közönségétõl.
 
Major Edit

Megosztás