A színdarab cselekménye alaposan körülöleli a nézõket a színészek abszolút közelsége mondhatnám test közelsége oly annyira hat, hogy szinte részeseivé leszünk a tolsztoji mû borzalmas történetének. A rendezõi fogás abban állt, hogy a játék nem hagyományosan fent a színpadon zajlik, hanem a nézõtéren. Ezen az aránylag kis területen játszódik a történet. A nézõk, akik a szinpad köré ülnek a cári Oroszországban élõ mély szegény család közös életteréhez oly annyira közel, hogy a délutáni teázás, vagy a – tarhonyás pörkölt kovászos uborkával – illatát is érezhetik, sõt a közelülõk talán még kedvet is kapnak egy két falat elfogyasztásához.
Ez az a rendezés, amire úgy hiszem, a modern színjátszásban, mindenkor szükség van mert a testközelség által leszünk mi nézõk részesei a történetnek, ebben az esetben egy szörnyû kettõs gyilkosság fül és szemtanúi. Mert hát ki ne borzadna el egy gyilkosság látványától, átélve, a gyilkosságra felbújt, és azt végrehajtó asszony testi lelki vívódásától. Tökéletes a rendezõi fogás, amikor a nézõ szinte együtt kénytelen élni a szereplõkkel, akiknek közvetlenül láthatja verejtéktõl és könnytõl fénylõ bõrét, szemét, hallhatja felhevült lélegzetét. Nekem ez valami fantasztikus élményt nyújtott, hatalmas segítséget adva a mû cselekményének nem mindennapi átéléséhez
Tolsztoj egy olyan faluba helyezte el történetet, ahol nyomor és a kilátástalanság az úr. Ahol az alkohol sötét gondolatokat, indulatokat szít, hiába a szentkép a falon, a megrontott emberi lélek már a vallásban sem talál vigaszt vagy visszatartó erõt szörnyû gondolataitól és majdan a tettétõl. Az öregedõ gazda Pjotr durva, de ott falun megszokott hangneme idegenül cseng azok fülében, akik talán még sohasem hallottak e féle emberi hangot. A gazda feleségének, Anyiszjánek, aki mint egy ûzött vad él ebben a borzalmas házban, ahol se becsülve se szeretve nincs, nem róható fel a szerelem keresése sem, amit a béreslegény karjaiban talál meg. S felróható-e a béreslegény anyjának Matrjonának, számító felbújtása a gyilkosságra, melyet õ eszel ki, s aki végrehajtja nem más, mint a gazda felesége Anyiszja. Egyetlen ember van közöttük, aki Istenre hivatkozva kérlel, de meg sem hallják a pénzre, a szerelemre sóvárgók. A vágyott boldogságot azonban egyik sem éri el, osztályrészük a félelem, a csalódottság, a lelki kisemmizettség lesz.
A mai világ emberének túlzottan sok jut a „sötétségbõl”ezért jobban vágyik ellazulni egy nézõtéren és átnevetni másfél órát. De ez a színdarab mégis hatalmas élmény. A nézõ szinte megszédülve lép ki az elõadás végén a valóságba, és még sokáig hatása alatt is marad. Külön dicséret illeti meg a szereplõket egytõl egyig, akik csodát mûvelnek a színpadon.
Major Edit
fotó. Latinovits színház