A görög drámák nem ígérnek könnyed szórakozást. Cselekményük kusza, szerteágazó és véresen elborzasztó.
A dráma elõzményének ismerete feltétlenül fontos ahhoz, hogy megértsük mi is történik a színpadon.
Agamemnón király Trója alól diadallal tér vissza Argoszba, de ezért a diadalért lányát Iphigeneiát feláldozza
Felesége, Klütaimnésztra, nem tudja megbocsátani férje szörnyû tettét, ezért megöli férjét Agamemnónt, és a szeretõjét, Aigisztoszt emeli maga mellé a trónra.
Az Elektra cselekménye azonban csak ezután kezdõdik: évek múlva hazatér Klütaimnésztra fia, a gyermekkorában más országba küldött Oresztész, s Apollón parancsára, apjáért bosszút állva megöli anyját és annak szeretõjét, Aigisztoszt.
Az örök kérdés van e megbocsátás ezekért a szörnyû tettekért? Euripidész válasza egyértelmû, nem ad felmentést az anyagyilkosságra, hiszen Oresztész Klütaimnésztrát megöli így büntetve meg tettéért.
Hogy miért éppen az Elektra került a Latinovits színház mûsorára számomra talány, hacsak azért nem hogy ne csak a könnyed szórakozásnak adjon teret a színpad, hanem olyan színdaraboknak is, amelyek adott esetben elgondolkodásra készteti a nézõt.
Akinek még nincs elege a nap, mint nap megtörténõ gyilkosságokat bemutató hírekbõl, az esti televízió program krimiktõl és akciófilmektõl hemzsegõ ajánlataiból, és mindezeket nemcsak a képernyõn, hanem véres valóságában, testközelbõl szeretné látni és átélni azt, annak ajánlom Euripidész drámáját. Hátborzongató, borzalmas véres valóságot láthatunk majdnem két órán keresztül. Átélhetjük az emberi gyötrelmeket, vívódásokat és a gyász felett érzett õrjöngõ sikolyokat hallhatunk. Akinek ez hiányzik, az váltsa meg jegyét erre a darabra. A pikáns jelentekre szomjazók örömére, a darab fûszerezve van erotikus jelentekkel, meztelenséggel, kendõzetlen szerelmi aktussal, és ahogy mondani szokták „nem semmi”kínzásokkal..
Szinpadra irta Fodor Tamás, mely munka felelõs a jól érthetõ szövegért, ami nem csekélység a görög drámák esetében.
A rendezés Alföldi Róbertet dicséri. Nem csalódtunk, hiszen most is a már tõle megszokott megbotránkoztató elemeket vitte a darabba úgy, hogy a szemlélõ, egy perce sem veszíti el a cselekmény fonalát.
Alföldi elérte azt, hogy a nézõk a színdarab elejétõl a végéig döbbenten figyeljék az eseményeket, melyek habár az ókori Görögországban játszódnak történhetnének bárhol akár itt ma a XXI. században. Ehhez a nem mindennapi történetnek hiteles színreviteléhez járultak hozzá a nagyszerû színészek,
Élektra:
Ladányi Júlia eh.
Khrüszothemisz : Bohoczki Sára
Oresztész : Böröndi Bence
Klütaimnésztra: Balsai Móni mv.
Aigiszthosz király: Brasch Bence eh.
Xuthosz : Ilyés Róbert
Philebosz: Spolarics Andrea
Kilissza: Páder Petra
Trétosz: Bregyán Péter
Csavargó, idegen: Chován Gábor
akiknek játékában én semmiféle kivetni valót nem találtam, sõt csak dicséret és elismerés illeti õket, mert nekik, is mint nekünk nézõknek végig kellett szenvedniük a történetet.
Major Edit
Fotó: wein
