Siklós Endre köszöntõjében a PostArt színterének falára felfûzött képsorokról beszélve azt sugallta a megjelentek felé, hogy a fotók szemlélésekor ne csak nézzünk, hanem lássunk is azért, hogy számunkra is létezõ valósággá váljon a csángó emberek kiszolgáltatott helyzete azon a földön amely õsidõktõl fogva az övék volt.
Olyan népcsoport fotóit láthatjuk, akik évszázadok óta õrzik magyarságukat dacára annak, hogy életük megnehezített, nyelvgyakorlásuk pedig szinte a semmivel egyenlõ, hiszen csak az utóbbi években megengedett az egy hónapban egyszer falvaik a templomaiban magyar misét hallgathassanak.
Csoma Gergelyt megrendítette az ott élõ emberek sorsa, lebilincselte népmûvészetük gazdagsága, kultúrájuk és szokásaik különössége. Valamennyi utazását együttvéve, napjainkig mintegy két esztendõt töltött a moldvai csángók között. Tanulmányozta életüket, gyûjtötte népköltésüket, és több ezer színes felvételt készített, filmezett.
Munkájának célja – miként maga vallja – semmi egyéb, mint hogy a „magyar és román nép számára megörökítse a moldvai katolikus magyarok életét, hogy tegyen valamit a huszonnegyedik órában emlékük megmaradása érdekében.
Csoma Gergely 1954-ben született, Erdélybõl Magyarországra áttelepült család tagjaként. Mûbútorasztalosnak, majd kõfaragónak tanult. Iskoláit 1982-ben fejezte be. A Képzõmûvészeti Fõiskolán szobrász szakon tanult, mesterei Kiss László, Somogyi József és Szabó Iván voltak. Moldvában 1977-ben járt elsõ ízben. A moldvai csángókról könyvet irt amelyben részletesen leírta azok életét, nyelvezetét, szokásaikat.
A kiállítás fotói önmagukért beszélnek.
Csoma Gergely fotói és fából faragott képei számunkra egy olyan ismeretlen és hagyományos életformát örökítenek meg, amelynek láttán úgy érezhetjük: az egy-két évszázaddal korábbi „falusi Európába” kerültünk vissza.
A történelmi határokon kívül esõ legrégebbi magyar szórványtelepülés Moldvában jött létre. Mint azt Csoma Gergely a tegnap esti kiállítás megnyitón elmondta nekünk a Moldvában élõ magyarokról a középkortól fogva vannak hitelt érdemlõ adataink, de eredetük kérdésében a kutatóknak eddig nem sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk. A még magyarul beszélõk száma – különféle becslések alapján – napjainkban hatvanezerre tehetõ.
A Moldvában élõ magyarok egyik csoportja – a késõbb bevándorolt székelyek mellett – az, amelyik „csángónak ” vallja magát: ez a réteg képezi a moldvai magyarság õsi magját. A „csángó” elnevezés a régi magyar nyelvben egykoron használatos „csáng” ige származéka, ami annyit tesz, hogy „kereng”. Elsõ elõfordulása az 1400-as évek tájára tehetõ.
A moldvai csángó magyarok római katolikus vallásúak. Hitüket évszázadokon át õrizték a görögkeleti-ortodox környezetben. Kultúrájuk fönnmaradása soha nem volt konfliktusmentes, de a helyzet a múlt század második felétõl, a nacionalizmus nagyarányú elõtörése révén vált igazán és fokozódó mértékben nyomasztóvá.
Fotói megörökítik az elszigetelten élõ, eltûnõ félben lévõ népcsoportot.
A kiállítás támogatói: Budaörs Város Önkormányzata Mûvészet a Nemzetért Alapítvány, A kiállítás a PostArtban a hónap közepéig látható.
Major Edit
Fotó: wein
