Amikor Grósz lókereskedõ és Sirger Ilona gyermeke Dezsõ megszületett még senki sem gondolta, hogy ebbõl a gyerekbõl szinész lesz. Olyan érában jött a világra, amikor nem volt szerencsés egy zsidó apa fiának lenni, még akkor sem, amikor édesanyja régi, fõpapi taggal is büszkélkedõ római katolikus családból származott.
A szülõk megegyezése szerint Dezsõ fiuk apja vallását kapta, csak a holokauszt kezdetén keresztelkedett ki, amely tény épp olyan életmentõ beavatkozásnak számított, mint amikor 1944-ben gégemetszést kellett végrehajtani rajta egy strúma elhatalmasodása matt.
Sándor Pál visszaemlékezõ szavaiból megtudhattuk, hogy Garas Dezsõnek ezer arca volt és ezeregyszáz fokon csinált mindent. A Színház Intézet fotótárából elõkerült számtalan fotó igazolta a filmrendezõt miszerint Garas Dezsõnek valóban ezer arca volt, számtalan szerepébõl megörökítve azokat az utókor számára.
S hogyan lett színész belõle? Garas Dezsõ a József városban született és ott nõtt fel, ott amatõr színjátszó körben már fellép és belekóstol a színészkedésbe. Mint az Sándor Pál filmrendezõ elmondta róla, mindvégig megõrizte puritánságát, tiszta lelkületét. Sokan úgy vélték hogy nem volt boldog ember, melynek okát csak fürkészni lehet, de megtudni soha.
Sándor Pál filmrendezõ kérte fel 1973-ban a Régi idõk focija címû film fõszerepére. Próbafelvétel remekül sikerült, mely már akkor láttatni engedte hogy Garas Dezsõbõl nagyszerû színész lesz. Elkészült a film, melyrõl akkor még nem sejthették, hogy a film és benne a szereplõk is legendává növik ki magukat. Garas elvégezte a Színház és Filmmûvészeti Fõiskolát, majd Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerzõdtette, akit nagy mesterének tartott. Miután a Nemzeti Színház épületét felrobbantották a Blaha Lujza téren a Madách Színház tagja lett, ahol a Bolond lány színdarabban a vizsgáló bírószerepét játssza sikerrel.
Számos filmrészlet bejátszásai követték egymást a visszaemlékezõ esten, így a Revizor színházi elõadásából láthattunk jelenetet, majd részlet a Ripacsok címû filmbõl Kern Andrással és Udvaros Dorottyával. mely szintén a legendás filmek közé sorolandó. Majd részletet láthattunk a Koldusopera címû filmbõl, majd a Noé bárkája Kállai Ferenccel. Már maga a filmrészlet is szenzációs volt,, amelybõl sajnos most csak egy rövid részletre futotta az idõbõl.
1977-tõl 1980-ig a Mafilm munkatársa volt majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990–1993 között szolnoki Szigligeti Színházba szerzõdött, majd két évadig a Mûvész Színház vendégmûvészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színészként élt. 1999 és 2002 a budapesti Katona József színházban játszott. 2003-ban egy évadra a Vígszinház 2004-tõl haláláig újra a Nemzeti Színház mûvésze lett.
Garas Dezsõ megpróbálkozott saját rendezésû színdarabokkal. Elsõ színpadi rendezése 1982-ben vendégrendezõként a Józsefvárosi Színházban Eduardo De Filippo: Ezek a kísértetek címû darabja volt.
Utolsó filmes szerepe Frici megformálása volt a 2011-ben készült Világjobbítók címû tévéfilmben. 2011 decemberében bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól, ám döntését nyilvánosságra nem
hozták. A Nemzeti Színházban utolsó elõadása december 20-án volt, amikor Törõcsik Mari kérésére még eljátszotta az apa szerepét Fejes Endre Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem címû musicaljében. Munkássága során leginspirálóbb partnereinek Darvas Ivánt, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Törõcsik Marit tartotta. Utóbbihoz fûzõdõ barátsága egész pályafutása során végigkísérte, elõször 1954-ben léptek együtt színpadra a Nemzeti Színházban.
Betegsége miatt e nagyszerû színész pályája véget ért.
2012. január 11-én Farkasréti temetõben búcsúztak tõle családtagjai, pálya- és alkotótársai, barátai és a hõn szeretett „publikum”, a nézõk százai.
Mi akik tanui voltunk nagyszerû alakításainak még emlékezünk rá, de az utánunk következõ generáció már sajnos aligha fogja élvezni játékát, hiszen napjainkban sehol sem láthatóak azok a nagyszerû filmek, TV játékok amelyek jellemezték az 1970-80-as évek kulturális palettáját.
Major Edit
