A világosság utolsó elõtti napja címmel jelent meg legutóbbi könyve Vajon mit takar ez a kissé vészt jósló mondat a könyv borítóján?
Rólunk szól, a ma emberének problémáiról tükröt tartva önmagunk és társaink elé, hogy lássuk, milyenek vagyunk mi mindannyian. Írok az elesettekrõl, a hazudozókról, az irigyekrõl, az intrikusokról szóval azokról, akik mind mi vagyunk.
Hány könyve jelent meg eddig?
Ez a nyolcadik könyvem.
A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület tagja vagyok, mely rangsorban a Kortárs folyóirat mögött a második a sorban. Ez az Egyesület adta ki az összes eddig megjelent könyvemet, így a Létigenem, Bejezetlen múlt, Múlt-kór, Véleménytelenül, Szárnyaszegett pegazus, Feltétetes megálló, Pisszegéseim és a most megjelent Világosság utolsó elötti napja
A könyv megjelentetését támogatta még a Nemzeti Kulturális Alap és Budaörs Önkormányzata.
Írói vagy költõi vénája az, ami erõsebben munkál Önben ?
Ez is, az is. De engem nem úgy kell elképzelni, hogy ülök és várom az ihletet. Inkább az ihlet talál meg engem, lehet hogy éppen TV nézés közben, vagy a számítógépes játék kellõs közepén egyszer csak úgy érzem, hogy a gondolat, ami jött, azt azonnal le kell írnom. Általában a verseimet, úgy mond egy szuszra írom meg, nem kell kínlódnom szavakon, csak úgy jön magától. Ha képekbõl áll a gondolat vagy egy kerek egészbõl, attól függõen jön létre vagy a vers, vagy a próza.
Milyen elképzelésekkel, indult el a nagybetûs ÉLETBE?
Színész szerettem volna lenni. A Rákóczi Gimnáziumban érettségiztem, majd felvételiztem a Színmûvészeti Fõiskolára, de kirúgtak a felvételin. Én egy évig az Ódry Színpad Stúdió színházában voltam hogy felkészüljek az életre, és színészi munkámra mely – elképzeléseim szerint – majd a világot jelentõ deszka lesz. A felvételin kapott kudarc nagy lelki törést okozott, majd eltelt harminc év és rájöttem, hogy nekik volt igazuk.
Miért gondolja ezt?
Mert belõlem rossz színész lett volna.
Nekik volt igazuk azért, mert én képtelen lettem volna egy rendezõ instrukciója szerint játszani Én, én vagyok Mások elképzeléseit, én nem tudom elfogadni.
Mit tett ezek után?
Kerestem magamnak más elfoglaltságot. Én a Kis Svábhegyen nõttem fel, volt ott egy barátom, aki a Piaristáknál érettségizett, ami abban az idõszakban igen nagy szó volt – 1960-as évek lévén – Akkoriban egy színjeles Piarista érettségit nem pozitívumként fogadtak el, inkább hátrányként. Õ az Orvosi Egyetemre jelentkezett, de a színjeles érettségijét nem fogadták el, helyhiány miatt, nem vették fel. Ezért elment dolgozni a László Kórházba mûtõsnek és azt mondta nekem, hogy csuda érdekes dolgok vannak ott, menjek én is oda dolgozni. Elmentem tehát, de borzasztó nagyot csalódtam, ugyanis mûtõsnek nem volt felvétel. Teljesen lesújtva hazafelé jövet megpillantottam a túlsó oldalon: Országos Közegészségügyi Intézet. Lesz, ami lesz gondoltam, kórház, kórház én oda bemegyek. Felvettek, mint állatgondozót. Ez 1965. aug.3-án történt. Mivel én ott elmondtam, hogy szeretnék tovább tanulni közölték, hogy aug. 27-én lesz felvételi labor asszisztensnek, de hogy mibõl azt nem árulták el, csak annyit mondtak, hogy az István Kórház ebédlõjében lesz. Több mint kétszázan voltunk és ötvenet vettek fel, köztük engem is. Így tehát a Fõvárosi Tanács Laborasszisztens Képzõ Iskola falai közé kerültem. 1965-ben azt mondták, hogy ez az iskola hamarosan fõiskola lesz, de 2014-ben még mindig nem az. Minden esetre sok hasznos dolgot sajátítottam el ott és hasznosítottam azokat az életem során. Dr. Zoltay Nándor a parazitológia osztályvezetõje volt, nála tanultam ezekrõl, mert engem ez is nagyon érdekelt Pilisvörösvárra kerültem dolgozni, ahol ennek a tanulmányaimnak igen nagy hasznát vettem, majd késõbb itt Budaörsön is.
Életem során dolgoztam az Építõipari Szolgáltató Vállalatnál, voltam szállodaigazgató is kilenc évig, majd visszajöttem az egészségügybe dolgozni. Most megint beosztott vagyok, pedig sosem akartam az lenni, de mint sorsom folyamán kiderült fõnök sem..
Közben elvégeztem a Vendéglátóipari Iskolát, majd árú forgalmat tanultam, késõbb a szállodaiparra is szakosodtam. Így van két felsõfokú és két érettségi vizsgám, és hét szakmám, amelyek géplakatos,- amiben rendkívül ügyetlen vagyok- szakács, cukrász, felszolgáló, üzletvezetõ és egészségügyi gázmester. Mindez teát én vagyok, de mint az elején mondtam legbüszkébb a könyveimre vagyok. Ez az a tudomány, amit nem tanulással sajátítunk el, mindaz amit ezekben a könyvekben van, az vagyok én a többi mind mellékes.
A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület egyik alapító tagja vagyok, ott jelennek meg írásaim, könyveim. Ebben az Egyesületben képzõmûvészek gyülekeznek, festenek itthon és külföldön jelennek meg alkotásaik Az Egyesület l997-ben Berlinben alakult meg, Pilisvörösváron volt a székhelyünk. Akkor én már írogattam a Vörösvár Újságban, ahol a fõszerkesztõ tudta, hogy verseket is írok. Kért tõlem, adtam, majd megjelentette mind a hosszú évek alatt. De írtam újságcikkeket félig szakmai, félig politikai, félig ilyen – olyan vélemény nyilvánító cikkeket is.
Mit üzen olvasóinak?
Szeretném, ha történeteim, verseim mondanivalója felnyitná az olvasók szemét, és segítségükkel szembesülnének önmagukkal a világosság elõtti utolsó napon, mint ahogyan szól könyvem címe is. Talán még nem lesz késõ.
Köszönöm az interjút.
Major Edit
