A Szellemidézés meghívott vendégei Pápai Erika színmûvésznõ, és Szebényi Ágnes a Színháztörténeti Intézet munkatársa voltak. A mûsort Bognár Éva a Latinovits Színház munkatársa vezette. Egy visszaemlékezés akkor válik még hitelesebbé, amikor pályatársak anekdotáit, emlékezéseit hallgathatjuk. Így volt ez most is, hiszen Pápai Erika szinte a kezdetektõl, vagyis a Fõiskolai évektõl már ismerte és közvetlen kapcsolatba került Kaszás Attilával. A késõbbiekben is, amikor már végzett színészek voltak nagyon sok közös darabban, filmben musicalban léptek fel.
Pápai Erika többek között mesélt azokról az évekrõl is, amikor többet magával a Vígszínházban játszhattak Kaszás Attilával, Eszenyi Enikõvel, Igó Évával, és egy remek színészekbõl álló gárdával majd ennek, mint mindennek az életben vége lett. Kaszás Attila szabadúszóként próbált színházról színházra, városról városra utazni, ami nem volt egyszerû feladat, fizikailag megterhelõ életük nagyon sokat kivett testi és lelki erejükbõl.
Kaszás Attila elsõ komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna címû darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott fõszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitûnõ hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalban is remek alakítást nyújtott.
Kaszás Attila megrendítõ halála sokkolóan hatott 2007. március 23-án úgy a pályatársakra mint rajongóira, hiszen egy ígéretes tehetség ment el hirtelen a magyar mûvészvilágból.2007.április 18-án pályatársak és barátok vettek végsõ búcsút tõle. A temetési szertartást szûk családi körben tartották, a hamvasztás utáni búcsúztatásra azonban több százan elmentek. Tóth Tibor, Lukács Sándor, Jordán Tamás,Szarvas József és Rudolf Péter tartotta a búcsúbeszédet és ezután hamvait Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi fõapát szentelte meg a Dunába szórásuk elõtt.
Kaszás Attila Csehszlovákiában Vágsellyén született, gyermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol iskolába járt, majd a komáromi Selye János Gimnáziumi érettségi után 1979-ben került Budapestre a Színház és Filmûvészeti Fõiskolára ahol 1983-ban végzett. Horvai István és Kapás Dezsõ tanítványaként. 1984-tõl tizenöt éven át volt a Vígszinház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színész volt. 2003 óta volt a Nemzeti Színház tagja. Játszott a Katona József színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, játszott Gyõrben, Kecskeméten,Sopronban és Szegeden.
Eszenyi Enikõvel kötött elsõ házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnõsült. 2005-ben megszületett kisfia, Jancsi, halála után, 2007 decemberében pedig kislánya, Luca.
Az est folyamán több filmrészletet láthattunk, amibõl ízelítõt kaphatunk tehetségébõl, hallhattuk nagyszerû énekhangját. Versmondó tehetségét József Attila a Dunánál címû versének szavalásával bizonyította ezen az estén, melyet szintén filmfelvételrõl láthattunk halhattunk.
A Latinovits Színház igyekezete arra, hogy szellemidézés keretében újból életre keltsen egy egy talán már elfelejtett neves színészt vagy énekest dicséretes dolog, mégis rontja ezt az igyekezetet a rendelkezésre álló olykor nagyon rossz minõségû film vagy hangfelvétel. Ezen kellene változtatni, hogy a lelkes rajongók teljes értékû anyagot hallhassanak és lássanak, már csak azért is, mert a sok visszaemlékezés mellett többet érne, ha sokkal több filmkocka idézné fel a megidézett szellemet.
Major Edit
