Addig nem tudtam errõl a témáról írni, amíg a szívemet nem értettem meg. Ehhez ennyi idõ kellett. Az érzés ellobban, ha nem párosul megértéssel. Meg kellett élnem, hogy ennek az érzelemnek milyen sorsa van. Ma is ugyanúgy szeretek – de bölcsebben. Már lehet róla írni. Egész életem hitelesíti a mondataimat. Verset az elsõ szikrára tudtam volna írni. De ehhez a könyvhöz sok tapasztalás kellett.
Erre volt is lehetõsége az elmúlt 62 évben felesége, Ágnes mellett. Hogyan ismerkedtek meg?
A Madách Színházban, amelynek 1955-tõl vagyok a tagja. Volt nálunk egy ünnepség 1956 áprilisában. A nagy nyüzsgésben összecsapódtunk egy színésztársaságban. Megkértem, hogy írja fel a telefonszámát egy szalvétára. Egy rúzzsal ráfirkantotta. Miért kértem? Nem tudom. Alig beszéltünk pár szót. De amikor hazaértem, anyám észrevett rajtam valami furát. „Mi történt veled?” – kérdezte. Azt feleltem: „Találkoztam azzal a nõvel, akivel leélem az életemet”
Már gyerekként tudta, egyetlen nõvel éli le az életét
Mit szólt ehhez az édesanyja?
Az elején féltett. Forradalom volt, és õ ott lakott az Üllõi út környékén. Emlékszem, letéptem magamról anyám kezét és rohantam a szerelmemhez. Utcáról utcára közeledtem hozzá. Két napon át, mert mindenfelé lõttek. Már csak három utca választott el tõle, amikor lelõttek. Több golyót kaptam. Átestem egy halál közeli élményen, de egy hang visszaküldött az életbe. A kórház után hat évig nem találkoztunk
Mi történt abban a hat évben?
Ez a hat év lényeges: én a sebesülésem után egyedül maradtam. Anyám hozott haza a kórházból. Õ, vagyis a szerelmem, megélte azokat a sorsszerû köreit, melyeket meg kellett élnie. Én pedig egy olyan életre készültem, amit az Igazi nélkül élek le. Tudtam, hogy õ az, de gondoltam, ennyi volt. Ez a tartósság titka is: ha megértem azt, hogy akkor is az enyém, ha nem él velem. Ez egy „hûvös” gondolat, de igaz. Az igazi aranyfonalat nem lehet elvágni. Sok mindent meg kellett tapasztalnunk. Én még egy kölyök voltam, neki pedig már két házassága volt. Hat év kellett ahhoz, hogy beérjünk. Most már, visszanézve látom, hogy akkor jött el az ideje. Mindketten más emberré váltunk. Csodás rendezõ az Isten. Ha éretlenül ugrunk bele, rég elszakadtunk volna egymástól.
Az egyik korábbi házasságából született a nejének Péter fia, akit sajátjaként szeret, és a nevére is vett.
Péter látta, hogy az édesanyja körül több jelölt is volt akkoriban. Õ megkérdezte a fiát: Te melyiket választod? Azt mondta: A Müller Pétert. Késõbb õ is az lett, aztán melléragasztotta a Sziámit. Az apja lettem, a barátja, és a szellemi társa is. Ezt a könyvet is õ szerkesztette.
Müller Péter Sziámi választotta édesanyjának férjül az írót Csányi Krisztán
Az esküvõjükrõl viszont egyetlen használható kép sem maradt! Mi történt a kézfogón?
Sokan azt hiszik, hogy amikor rengeteg pénzért megrendeznek egy esküvõt, vagy a templomban megszentelik a pillanatot, az tartós lesz. Mindez kevés ahhoz, hogy két ember együtt maradjon. Az esküvõ lehet egy bohókás játék. A nejem egy profi házasodó volt, én azonban nem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni. Cserepes virágot vittem csokor helyett. A jegygyûrût is elfelejtettem. Végül az anyámét, és akkori élettársáét kértük el gyorsan. Sokáig viseltük is.
Korábbi életeiben egy önzõ alaknak látta magát a kapcsolataiban!
Több múltbéli életemre emlékszem. Botrányos párkapcsolataim voltak. Miközben papoltam a szeretetrõl… Mostani gyerekkoromra is emlékszem. Pici koromtól fogva kerültem minden konfrontációt, és ott volt bennem egy öntudatlan érzés, hogy nem akarok a pokolban élni. Egyetlen emberrel akarom leélni az életem. Ebben közrejátszhatott a szüleim diszharmonikus kapcsolata, ami válással végzõdött. Mintha a drámai életükkel egy tükröt tartottak volna elém az elõzõ életeimbõl.
Meg lehet fogalmazni, mi is a szerelem?
A szerelem szó csakis magyarul létezik. Ez is csoda. A többi nyelv a szerelmet és a szeretetet egyetlen szóval fejezi ki. Pedig milyen más a SZERELEM! Ebben csak az én van és te. Páros tánc! A szeretet viszont egyetemes. A szerelem titka a dualitás. A teremtés õspillanata, amikor összeforr a férfi és a nõ. Még nincs benne õk és ti. A szerelem gyönyörû, magyar szava még az õsi, férfiuralom elõtti világból való. A férfiuralomban, mely már a Bibliában is jelen van, csakis a férfi számít embernek, Ádám az Ember. A szerelem szavunk egy 5000 évnél régebbi korból ered. Az imádat tárgya itt a Boldogasszony volt, a nõi minõség, ami sok ezer éven át gyalázatos sorsra kényszerült. Csak a XX. században, II. János Pál pápa ként bocsánatot a nõi nemtõl. Róla sokat írok a könyvben, a mi kettõnk sorsát személyesen is érintette. A világ jelenleg ott tart, ahol Madách is vélte: csakis a nõ mentheti meg az emberiséget, mert a férfi és a férfiminõség, a szeretetképtelen ráció is veszélyessé vált, szívtelen tudása pusztulásba viszi.
Müller Pétert és feleségét aranyfonál köti össze, szerelmük bármilyen próbatételt, kísértést kiáll
Mi a helyzet a hûséggel? Az ön szakmájában biztos nagy volt a kísértés!
A színházban a mágiát tanultam meg. A hûségrõl nagyon földszintesen gondolkodunk manapság. Általában a szexualitáshoz kötik. Nem ezen a hûségen múlik a szerelem, hanem azon a belsõ összekötöttségen, ami két lelket összefûz. Ezt is idõsebb korában érti meg az ember. Ha megvan az aranyfonál, ami a két embert összeköti, jöhet bármilyen próbatétel vagy kísértés.
Megöregszik a szerelem?
A test igen, de a „szív” nem vénül. Bölcsebbek leszünk, de a láng örök.
Források MOKKA és Femina
Major Edit
