Nagy izgalommal vártam a bemutatót, hiszen Lázár Ervin meséi sokat jelentettek nekem húszas éveimben (!), amikor megismertem azokat. Mivel felnõtteknek is sokat mondó, élvezhetõ a történet és fõleg a kis állatok bõrébe bújt karakterek, kiváncsi voltam, a gyerekek vagy szüleik, nagyszüleik élvezik-e majd jobban az elõadást.
Úgy láttam, hogy minden korosztály derûsen, odafigyelve kísérte végig a Latinovits Színház színészeinek produkcióját, a Négyszögletû Kerek Erdõben való bolyongásukat – bár a legkisebbeknek, az ovisoknak mintha az idõtartam, a kétszer egy óra, még sok lenne…
Visszajöttek emlékezetembõl a szereplõk, ahogy akkor képzeltem õket, és próbáltam a színmûvészekre e szerint tekinteni: majdnem mindenki tetszett, jókedvû "együttjátszást" láttunk, de azért elárulom, kik voltak rám a legnagyobb hatással: elismerés a kedves, simulós Vacskamatinak (Ladányi Júlia e.h.), a tudálékos, eszes Aromónak (Bohoczki Sára), a gyönyörû, nemes Ló Szerafinnak (Spolarics Andrea), a csúnya, de annál jószívûbb Szörnyeteg Lajosnak (Ilyés Róbert) – és az ügyes, odaadó szívû, vezetõvé emelkedõ Mikkamakkának (Böröndi Bence)!
Kedvenc színészemtõl még kicsit egységesebb alakítást várnék, de biztosan hamarosan "meglesz a figura", mert hát DÖMDÖDÖM – mint azt most már mindannyian tudjuk és értjük.
Bár a díszlet, az állandóan forgásban levõ, csúnya fémrudakat villogtató elem, hagy kívánnivalót maga után, az "üzenet", a szívet melengetõ mondanivaló átjött a rivaldán és méltón aratott nagy sikert – még könnyeket is csalva az érzékenyebb nézõk szemébe.
Köszönet a rendezõnek (Simon Balázs) és az egész Társulatnak!
SzK
Fotó:wein
