A rómaiak tökélyre fejlesztették, mára a Föld egyik legnagyobb szennyezõje lett

2019-01-08 | Magazin
Amikor eljutunk egy barkács áruházban a hátsó polcokon fekvõ cementes zsákokhoz, nem valószínû, hogy pont az jutna eszünkbe, hogy az ember által elõállított anyagok közül éppen ebbõl fogy a legtöbb a világon. Cementnél többet csak vízbõl használ az emberiség.

Az épített világunk alapja a cement – ez a beton egyik kulcseleme is -, de nagy szerepet játszik a klímaváltozás elõidézésében is. A folyamatot katalizáló szén-dioxid-kibocsátás nyolc százalékáért a cementgyártás a felelõs a Chatham House nevû londoni kutatóintézet szerint.

Ha a cementgyártás egy ország lenne, akkor a legnagyobb szennyezõk közül csak Kína és az Egyesült Államok elõzné meg. Jóval több szén-dioxidot bocsát ki, mint a repülés (amely az összes kibocsátás 2.5 százalékáért felel), és nem sokkal marad el a mezõgazdaságtól (12 százalék).

A cementnek évezredek óta hatása van az emberi civilizációra. Az ókori rómaiak által használt, vulkáni hamu alapú cementbõl készült beton az emberi történelem egyik legmasszívabb építõanyaga volt, a jelenleg használt betonnál is tartósabb volt. Ezt jól szemlélteti a római Panthenon 43 méter átmérõjû dómja, amely kétezer évvel az építése után is a világ legnagyobb vasalatlan betonkupolája.

A jelenlegi építkezéseken használt cementek 98 százaléka portlandcement, amelyet a XIX. században fejlesztettek ki. A portlandcement mészkõ hevítésével (1400 Celsius-fokon) és néhány ásványi anyag – többek között az agyag – hozzáadásával készül. Az így keletkezõ anyagot klinkernek nevezik, amelyet gipsz hozzáadásával porrá õrölnek. Az így létrejött cementbõl pedig kavics, homok és víz hozzáadásával lesz beton.

A világ lebetonozása óriási ütemben zajlott az elmúlt 70 évben. A második világháború óta harmincszorosára nõtt az elõállított cement mennyisége, 1990 óta közel négyszeresére nõtt a termelés. Az utóbbi idõszakban leginkább a fejlõdõ világ járt ebben az élen. Az óriási ütemben urbanizálódó Kína nemcsak abszolút értékben, de egy fõre vetítve is vezet a cementgyártásban. 2011 és 2013 több cementet használtak Kínában, mint az USA-ban az egész XX. század során.

A cementgyártás 2014-ben érte el csúcsát 4,4 milliárd tonna körüli mennyiséggel, az elmúlt években ennél némileg kevesebbet állítottak elõ, leginkább a lassuló kínai gazdaság miatt. A növekvõ népesség, az urbanizáció és a fejlõdõ országok terebélyesedõ középosztályai miatt tovább fog növekedni a cementtermelés, 2030-ra 4,8 milliárd tonnára nõhet.

A párizsi klímaegyezmény értelmében legalább 16 százalékkal kellene csökkennie a cementipar szén-dioxid-kibocsátásnak 2030-ig. Nehézséget jelent viszont, hogy a cement elõállításánál a hevítés mellett önmagában az anyagok reakciójából is szén-dioxid szabadul fel (tulajdonképpen így jön létre a klinker). Az így távozó szén-dioxid a cementipar teljes kibocsátásának 50 százalékát teszi ki. A másik feléért a technológia felel, azaz a hevítés során használt energiahordozók, valamint a szállítás és a nyersanyagok.

Így hiába fejlõdött és vált kevésbé szennyezõvé a hevítés technológiája, a hatékonyságjavítás nem lesz elegendõ ahhoz, hogy jelentõsen csökkenjen a cementipar szennyezése.

G-7.hu
w

Megosztás