A kézcsók a spanyol etikettbõl az osztrák udvartartáson keresztül honosodott meg nálunk, illetve Közép-Európa néhány országában.
Az egyenlõ tisztelet elve azt követeli, hogy ha egy férfi a társaságban egy nõnek kezet csókolt, ugyanígy köszöntsön minden jelenlévõ hölgyet. Ugyanakkor, ha a társaságban egy férfi elkezd kezet csókolni, ez más férfiakra nem kötelezõ. Ha egy nõ elfogadja egy férfi kézcsókját, el kell fogadni a többi férfiét is.
A kézcsók ma egy jelkép. Nem igazi csak, hanem arccal a kéz fölé hajlás anélkül, hogy a férfi szája a nõ kezét érintené.
A kézcsók végrehajtása
A nõ mindig kézfogásra nyújtja a kezét függõleges kéztartással. A férfi ezt elfogadva fordít a hölgy kézfején egy negyedet, megemeli a nõ derék- és mellmagassága közé, ráhajol a kézfejre, és nem érinti meg azt ajkaival. A nõ eközben nem rángatja el a kezét, nem emeli azt sem el, sem fel, szemével követi csak a mozdulatsort.
Mely országokban minõsülne udvariatlanságnak a kézcsók?
Európán túl nem terjedt el. Nagy-Britanniában még a családon belül sem szokás, az Egyesült Államokban börtön járhat érte, mert zaklatásnak tûnik, ha pedig japán nõnek kezet csókolunk, az megbocsáthatatlan bûnnek számít.
Az érzelem nyilvános helyen történõ kimutatása rendkívül ritka Indiában és más ázsiai országban, ami még a házastársak esetében is elitélendõ. Távol-Keleten a kézcsók még társas üdvözlés formában sem gyakorolható nyilvánosan. Ahol a hölgyek garantáltan halálra rémülnek, ha kézcsókkal akarják köszönteni õket, ez Japán.
Törökországban a szeretet jelei, mint az ölelés, a kézfogás, a csók, nyilvános helyen nem használatosak. Az arab országokban a nõ tabu idegen férfiak számára, így a kézcsók szóba sem jöhet. A szaúdi férfiak nem fogják bemutatni a társaságukban tartózkodó, lefátyolozott asszonyt. Ezzel szemben a szaúdi férfiak az üdvözlést öleléssel és arcra adott csókkal is kiegészíthetik. A szaúdi házigazda az utcán vagy a folyosón sétálva nyugati vendégét úgy kísérheti, hogy gyengéden megfogja a könyökét, vagy esetleg kézen is foghatja, s kéz a kézben sétálnak. Ez náluk a barátság és a tisztelet jele!
A kézcsók is olyan társadalmi szokás, amelyrõl nagyon sokat beszélnek, de annál kevesebbet írnak. Pedig nem egyszer mélyreható vitákra ad alkalmat és okot. Kinek jár a kézcsók, kinek a részérõl jár a kézcsók, milyen körülmények közt lehet, kell vagy nem szabad kézcsókot adni: e tekintetben meglehetõsen eltérõk a vélemények. Általános szabály arra nézve, hogy mely esetekben kell megcsókolni egy hölgy kezét, a világ semmiféle társadalmi kódexében nincsen. Azonkívül országok, sõt vidékek szerint más és más szokások vannak elterjedve. Egy idõben a higiénia nevében hadjáratot indítottak a kézcsók ellen és tudunk esetekrõl, mikor a gyermek a szüleinek, az unoka a nagyszüleinek sem adott kézcsókot, a kibocsátott egészségügyi jelszónak széleskörû értelmezése, vagy annak félreértése alapján. Bizonyos társadalmi korokból teljesen számûzve van a kézcsók, nem szólva a nép egyszerûbb gyermekeirõl, akik ezt a szokást egyáltalán nem ismerik maguk között.
A középosztály és a felsõbb társadalmi réteg körében a következõ alkalmakkor van helye a kézcsóknak:
bemutatkozásnál, üdvözlésnél, elköszönésnél, szerencsekívánatnál, köszönet nyílvánításkor, tánc után, valamely ajándék átvétele után.
Minden nõnek szuverén joga a férfi kézcsókját visszautasítani, illetõleg elhárítani. De ha ezt megteszi, akkor senki más férfinek nem engedheti meg ugyanabban a társaságban a kézcsókot. A kézcsók megtagadásánál azonban vigyáznia kell a nõnek, hogy az még a kéz megemelése elõtt történjék. A már csókra nyújtott kéz visszahúzása határozottan sértõ a férfire nézve. Ennek ellentéte az a helytelen kéztartás, amelyet különösen társaságbeli férfiaknak van alkalmuk megfigyelni azoknál a nõknél, akik valósággal ,,kiforszírozzák” a kézcsókot, miközben a férfi kezében lévõ kezüket meglendítik és csókra emelik.
Most az a kérdés következik: milyen legyen a kézcsók? Kettõn áll a vásár.
Betartandó szabályok:
A nõnek egészen lazán kell a kezét megemelni, illetve hagyni, hogy a férfi a szájához vonja és sem a karját megfeszíteni, sem a férfi kezét megszorítani nem szabad. Ennek a mozdulatnak teljesen könnyednek, minden feszélyezettségtõl mentesnek kell lennie. A férfi már több irányban tartozik ügyelni. Elõször is: nem szabad az átnyújtott kezet magához rántania, megszorítania, vagy kézcsók elõtt, kéztartás közben, élesen a nõ szemébe néznie. (Szerelmi esetekrõl itt nem beszélünk.) Azután: kissé elõre kell hajolnia, a fejét lehajtania és a gyöngéden megfogott nõi kéz egyik ujját, a köröm alatt, zárt ajakkal megérintenie. A nyitott szájjal való csókolás tapintatlan és visszataszító. Az egész tiszteletadás nem tarthat tovabb egy-két pillanatnál. Kézcsók után a kéz megszorítását kerülnie kell úgy a férfinek, mint a nõnek. Kesztyûs nõi kezet is meg lehet csókolni. A kézcsók itt egyszerûen jelképessé válik; elég ugyanis, ha a férfi a szája elé emeli a nõ kezét. Egyetlen jóizlésû nõ sem kívánhatja, hogy a férfi a kesztyûjét valósággal megcsókolja. Nõi kézrõl a kesztyût lefejteni és úgy keresni a szabad helyet, amely megcsókolható, feltétlenül izléstelen dolog és nyílt utcán még nagyon jó ismerõsök közt is kerülendõ. Egyáltalán le kellene szoknunk az utcán és nyílvános helyen való kézcsókadásról. Németországban például senki sem csókolja meg az utcán egy hölgy kezét.
