A vályog néhány száz éve, de még a múlt század közepén is népszerû építõanyagnak számított, mivel olcsó volt és jól szigetelt: és a vályogházak nyáron hûsek, télen pedig jól megtartják a meleget. A vályogtégla elkészítéséhez talicska, vetõ, ásó, kapa és vödör kellett. Jellemzõen két ember végezte a munkát egy csapatban: kellõen lápos területen felásták a földet, fizet öntöttek rá, elkeverték és kétszer-háromszor átkapálták. Ezután beleszórták az aprószalmát és azt is belekapálták a földbe, megtaposták, hogy kellõen tömör legyen és pihenni hagyták. Végül a tömõ a vályoggödörbe állt, és a talicskába lapátolta a vályogot, vagy egyenesen onnan adta ki a tömõformába a társának. A vályogvetõk kaptak reggelit, ebédet, vacsorát és a pálinka sem maradt el. 1694-ben 1000 vályogtéglát 600 forintért készítettek el, akkoriban a havi átlagfizetés 1757 forint volt.
