A 2. világháború budaörsi hõsi halottjainak nevét a Templom téri emlékmû oldalán olvashatjuk. Amikor Magyarországon még beszélni sem volt szabad a második világháború áldozatairól, a kitelepített budaörsiek kitartó és alapos munkával összegyûjtötték az elesettek adatait. Ezt a megbecsülést érdemlõ munkát Fritzenschaft János és Ritter András szerkesztésében, egy szürke fedelû kiadványban rögzítették 1982-ben. Ennek alapján állították fel éppen tíz év múlva a második világháború hõseinek emlékmûvét a budaörsi templomkertben. Felállítását néhai Feldhoffer András indítványozta.
Aprólékos gyûjtõmunka elõzte meg a névsor összeállítását. Az alfabetikus sorrendbe szedett, számozott nevek – összesen 474 – mellett megtaláljuk a születési helyet és dátumát, a lakcímet, a szülõk nevét, a feleség nevét, sok esetben a foglalkozást is. Feljegyezték azt is, ha valakinek más hozzátartozója is szerepel a listában, (apa-fiú, testvérek). Végül megjelölték azt a helységet (amennyiben ismert), ahol elesett és annak idõpontját. Sokuk fényképe is látható az adatok mellett.
Például Berger Mátyásról megtudhatjuk, hogy Budaörsön született, 1922. 10. 16-án. Lakhelye: Baross utca 1. Szülei: Berger Mihály és Schweitzer Teréz. 1944 novemberében eltûnt Lengyelországban. Mindössze 22 éves volt. Testvére közvetlenül utána következik a sorban – õ egy évvel korábban, 1943 januárjában a Don-kanyarban veszett oda nyomtalanul. Megsebesült? Megfagyott? Éhen halt? Egy pillanat alatt végzett vele egy lövés, vagy sokáig szenvedett? Ki tudja?! Volt mellette valaki, aki lefogta a szemét? Mi lehetett az utolsó gondolata oly messze a hazájától?
Húsznál is több azoknak az elesett fiataloknak a száma, akik 1927-ben születtek, abban az idõben még szinte gyerekek, alig nõttek ki a gyermekkorból. Táncolni mehettek volna a bálokba, párt választani, gyermekeket nemzeni és felnevelni õket, metszeni a budaörsi domboldalak szõlõskertjeiben, gondoskodni idõsödõ szüleikrõl, ehelyett fagyos lövészárkokban elvéreztek, és jeltelen tömegsírokba dobták fiatal testüket.
Stammelné Breier Annának szinte egy idõben érkezett meg a szomorú jelentés. 1945. február 5-én megözvegyült, – a férje Szombathelynél elesett. Két hét múlva elvesztette 18 éves fiát. Vendel a németországi Oldenburgnál halt hõsi halált. Férjét és fiát gyászolta Wéberné Frank Mária is. János fia, aki békeidõben diák volt, a fénykép alapján jóképû fiatalember, 1944 decemberében Pestszentlõrincnél esett el. Férje- Wéber János gazdálkodó 1945-ben 42 évesen éhen halt egy fogolytáborban, Szegednél. Nem mindenkinek lehet tudni azonban az elhalálozás helyét. Bader András, Fleischmann Ferenc, Kreisz Antal – „Vermisst” – eltûnt. Hol, mikor? Nem tudta senki. A legtöbb eltûnt személynél azonban ott áll az utolsó hír. Bradl János, aki a Máriavölgyben lakott, szintén eltûnt, 1944 karácsonyán látták utoljára. Alig élt 18 évet. A 24 éves Deigner József 1944-ben Sztálingrádnál nyoma veszett. Frankné Hauser Róza hiába várta haza 19 éves fiát. Utoljára 1945. február 19-én kapott hírt róla, Budapesten a Várból, utána már semmit. Deininger Andrást messzire hurcolták, 1946-ban a Kaukázusban halt meg. Öccse 1944-ben Dunaharasztinál esett el, ott temették el. 19 éves volt. A szülei ott voltak a temetésén. Ami békében természetes, az abban a válságos idõben kivételes esetnek számított.
A Ganter szülõk két fiúkat gyászolták – Antal és Péter ugyanakkor és ugyanott, 1943-ban a Don kanyarban tûntek el. Grósz Antal és Ferenc testvérek, Grósz Mátyás és Hartmayer Mária fiai. Antalt 1945. február 13-án a kitörési kísérlet alkalmával a Svábhegynél érte a halálos lövés. Ferenc, aki akkor már Berger Rózával volt házas, néhány hónappal elõtte, ’44 decemberében esett el. A Wéber-Helly családban a 46 éves apát és a 22 éves fiát is elvitték katonának. Az apa Budapest ostrománál tûnt el 1944 decemberében, a fiú 1943-ban elesett a keleti-fronton. A Wendler fiúk, József és a 17 éves öccse 1944 karácsonya és ’45 újév között tûntek el, amikor Budapesthez ért a front. A Winkler névbõl szám szerint húszat találunk a felsorolásban. Winkler Györgyöt, Braun Anna 19 éves fiát Ausztriában temették el egy tömegsírba. Apja hadifogolyként Szegeden kórházba került, onnan, mint gyógyíthatatlan beteget, elbocsátották, de a háborús sérülésébe hamarosan belehalt.
