Olyan jól összebarátkoztunk a helyi polgári kör tagjaival, hogy a vezetõségünk meghívta õket Budaörsre. Most, március elsõ napján jött el az ideje a viszontlátogatásnak.
A feladatát mindenki tudta. Néhányan az érkezõket fogadták a Templom téren, a Nyugdíjas Házban a fõzõ-csapat elõkészítette a bográcsot és az alapanyagokat, majd idõben hozzálátott a borjúpaprikás elkészítéséhez. Közben az asszonyok megterítettek.
Vendégek érdeklõdéssel hallgatták városunk rég-és közelmúltjának történéseit. Sorra vettük a Templom tér környékén található szobrokat, emlékmûveket. Ági szeretettel mesélt a régi iskolájáról, a Lányiskoláról, Tibor pedig az egykori munkahelyérõl, a Szent Benedek Iskoláról. Steinhauser Klára a helytörténeti érdekességeket sorolta.
Elsétáltunk az Ó-temetõbe is, ahol a Kiûzetési Emlékmûvet és néhány, több mint 200 éves sírt tekintettük meg. Vendégeink érdeklõdéssel nézték a Kõhegy sziluettjét, sajnos oda idõ hiányában nem tudtunk felmenni, de ígéretet tettünk, hogy legközelebbi sétánkat ott kezdjük.
Éppen visszaértünk a Nyugdíjas Házba, mire a borjúpaprikás elkészült. Volt pohárköszöntõ mindkét részrõl, közös ima az ebéd elõtt. A szakácsok most is, mint mindig, remekeltek. Nem gyõztük dicsérni a fõztjüket, tehetségüket, ügyességüket. Majd az édesség, kávé következett, semmiben nem volt hiány, a jó hangulatban sem. Miután a farsang idejét töltöttük, a vidám tréfálkozás sem maradhatott ki a programból.
Mondanom sem kell, hogy a kedves agárdiak megköszönték a szíves vendéglátást és meghívtak magukhoz, viszontlátogatásra.
s.k.
