Hamvazószerdával egykor véget ért a farsangi dínom – dánom, a bálok sora. A zenészek eltették a hangszereiket, mert egészen húsvétig nem volt szükség rájuk. Csendes idõszak következett. Még esküvõt sem tartottak.
A természet ébredésével megkezdõdtek a munkálatok a határban. A férfiak vetettek a földeken, metszettek a szõlõben és a gyümölcsösben.
Az asszonyok kívül-belül kimeszelték a házat, megtörtént a nagytakarítás is, beleértve a baromfiudvart, tyúkólakat. Jó idõbeosztással elérték, hogy ragyogott az egész ház.
A húsvéti feltámadást megelõzõ idõszakban eleink mértéktartóan étkeztek, több idõt töltöttek imádkozással, templomba járással.
Hamvazószerda az õskeresztény hagyományból merít: a hívõk a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is õrzik ennek emlékét: az elõzõ évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt elsõ vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
Némely családban virágvasárnapon – a húsvét elõtti vasárnap – ettek utoljára húst.
Néhai Ganter Istvánné Illy Annus nénitõl tanultam egy réges-régi receptet, amely szerint így készült a „pamsnitt”: szikkadt zsemleszeleteket mártogass édes tejbe, forgasd lisztbe, felvert tojásba, újból lisztbe majd süsd ki forró zsírban és szórd meg porcukorral.
– Ezt az édességet egész évben csak virágvasárnap készítette az édesanyám. – emlékezett Annus néni. – Mi gyerekek már nagyon vártuk.
Virágvasárnapot követõen a legtöbb budaörsi családnál nem került hús az asztalra. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is. A nagyböjt nemcsak a hústól, hanem a dohányzástól, az édességtõl, a szórakozástól való tartózkodás idõszaka is lehet.
Jézus tanítása szerint a böjt Isten iránti szeretet és mélyebb önátadás. A lemondásnak önmagában nézve kevés értelme van, célját csak akkor éri el, ha pozitív tartalmat hordoz: a cél nemcsak a kevesebb súly vagy az egészségesebb test, hanem amolyan negyven napos lelki méregtelenítés, melynek végén Istenhez kerülök közelebb
s.k.
