A korábbi német védelmi miniszter mindössze kilenc szavazattal szerzett többet a szükséges többségnél, ha pedig elkezdünk számolni, érthetõvé válik az elõbbi idézet. Pártcsaládja, az Európai Néppárt egységesen támogatta Von der Leyent, az eredmény alapján viszont a szocialisták és liberálisok tekintélyes része nem. Pontosat persze nem tudni, hiszen a parlament elõzõ ciklusában hozott döntés szerint a szavazás titkos volt. Ez kedvezett azoknak, akik látszólag a képviselõcsoportjuk többségi döntésével értettek egyet, majd máshogy szavaztak.
A frakciókkal folytatott tárgyalásain Von der Leyen a liberálisoknak, a baloldalnak és a zöldeknek is komoly ígéreteket tett. Mint kiderült, a zöldeket nem gyõzte meg, a kedd délelõtti, négyórásra nyúlt vitában e frakció képviselõi voltak a leghangosabb kritikusai, no meg a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak politikusai, de az egy másik történet. Von der Leyennek tulajdonképpen nem sok esélye volt a zöldek meggyõzésére, hiszen egy határt nem léphetett át – ha mindenben enged az egyre többet és többet elváró zöld lobbinak, akkor mindenki más támogatását veszti el. A baloldal komoly vállalásokat kapott szociális kérdésekben, de úgy látszik, ez nem volt elég.
Az európai konzervatívok és a nemzetállamok hívei számára mindez azért jó hír, mert az új elnök tudhatja, kiknek köszönheti a székét. Manfred Weber nem akart fideszes szavazatokkal bizottsági elnök lenni, hát nem is lett az, hanem – ahogy még aznap Varga Judit új igazságügyi miniszter rámutatott – ünneplés helyett együtt gratulálhatott Von der Leyennek a fideszes frakciótársaival, a fideszes szavazatok ugyanis döntõek voltak. A Fidesz elõre egyértelmûsítette, hogy megelõlegezi bizalmát a német jelöltnek, Von der Leyen emlékezhet rá, hogy az Európai Tanács legutóbbi, több napos ülésén a visegrádi országok egységesen fellépve megakadályozták egy Timmermans-féle bizottság megalakulását, õt viszont elfogadták és támogatták. A visegrádiak szempontjából egyébként az is üdvös lehet még, hogy a lengyel kormánypárt szavazataiért kemény küzdelem zajlott.
Sajtóhírek szerint Paul Ziemiak, a német Kereszténydemokrata Unió fõtitkára titkos varsói találkozón gyõzködte Jaroslaw Kaczynskit, a Jog és Igazságosság elnökét, majd pedig Angela Merkel kancellárnak telefonon kellett felhívnia lengyel partnerét, Mateusz Morawieckit. Varsó azért bizonyult ennyire kemény diónak, mert az Európai Parlament baloldali, liberális képviselõi az elmúlt hetekben a parlamenti szokásjogot felrúgva diszkriminálták õket. Merkel telefonhívására például azután volt szükség, hogy a szociális bizottságban másodszorra sem választották meg elnöknek Beata Szydlo volt lengyel kormányfõt.
Egészen biztos, hogy a Von der Leyen-bizottság nem minden döntése lesz szimpatikus a magyar vagy a lengyel kormánynak. A megelõlegezett bizalom ugyanakkor kötelezettséget is ró az új elnökre. Azok az erõk, amelyek támogatták, amelyekre számíthatott ebben a rendkívül kiélezett helyzetben, okkal számíthatnak arra, hogy a többieknél nagyobb befolyással lesznek majd a döntésekre. A magyar álláspont világos. Von der Leyentõl azt várja a kormány, hogy támogassa a határvédelmet, végre ismerje el az erõfeszítéseinket, tisztelje a visegrádiakat és a térségünket, valamint büntetés helyett ismerje el az átlagon felüli gazdasági teljesítményt. Ha ezt teljesíti, megbízható partnereket nyer – ha nem, kemény ellenfeleket.
