Dédanyám korában nem voltak konyhakész ételek, mirelit-áruk, háztartási robotgépek, de még házhozszállítás sem. A régi ételféleségek legtöbbje egyszerû, könnyen elkészíthetõ volt. Általában abból fõztek, amit maguk megtermeltek. Káposzta, dió, kovász mindig volt otthon , azonkívül már csak liszt és cukor kellett a dampfknédlihez. (dampfknédli= gõzgombóc) Knédli receptet sokan ismernek, de ezt a változatot már kevesen.
A recept ilyen egyszerû: 20 dkg liszthez hozzáadok cukros, langyos tejben megfuttatott 2 dkg élesztõt és kevés vizet, amelybõl egyszerû kelt tésztát dagasztok. Amíg kel a tészta, (kb fél órát) addig almareszelõn lereszelek 20 dkg fehér fejes káposztát. Ezt összedolgozom a tésztával. Gombócokat formálok, majd alaposan kizsírozott lábosba, vagy serpenyõbe teszem. Egy pohárnyi forró vizet öntök alá, majd lefedem. Lassú tûzre teszem. Amikor a vizet már beszívta, a gombócok a gõzben megdagadtak, le lehet venni a fedõt, és onnantól kezdve forgatva pirítani. Végül még forrón cukros darált dióba hempergetem. Tartalmas levesek után különlegesen finom második fogás.
s.k.
(A szerkesztõség megkóstolta és nagyon ízlett!)
