Schultz József a II. Világháború alatt szovjet hadifogságba került. A több éves fogságot követõen nem mehetett haza budaörsi otthonába, hanem a Tiszalöki vízi erõmû építésénél tovább dolgoztatták A munkatáborban 1953 augusztusában kihirdették, hogy a foglyok haza mehetnek. A határidõ elmúlt, az emberek egyre nyugtalanabbak lettek. Októberben megtagadták a munkát. 1953. október 4-én ki akartak törni a táborból és az ennek megtorlására leadott sortûz nyomán huszonhatan súlyosan megsebesültek és öten életüket vesztették – köztük Schultz József is. Élt 28 évet. Sírját a 301 parcellában egy fejfa jelöli.
A kitörési kísérlet elõzményeivel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a tábor parancsnokságának nem volt megfelelõ képe az internáltak körében uralkodó hangulatról. Az internáltak körében olyan találgatások indultak, hogy a magyar kormány a hazaszállításukkal kapcsolatos ígéretét nem fogja betartani. Az internáltak között a hangulat romlott, a termelés visszaesett.
A fogvatartottak választ kértek arra, hogy mikor tudnak hazamenni. Schultz József megtudta,hogy szüleit, kiket már majd 10 éve nem látott, Németországba telepítették. Még jobban felbõszítette az embereket, amikor megtudták, hogy néhány társukat fogdába vittek.
Mindenre elszántan összegyûltek, a rájuk bocsátott vízsugár hatástalannak bizonyult, a tûzoltókat és az õket biztosító államvédelmi õrt a tábor kapujáig szorították vissza. Majd „hurrá” kiáltással a tábor kapuja és kerítése felé nyomultak. A tûzoltókat biztosító õr ekkor géppisztolyából figyelmeztetõ lövéseket adott le. Az internáltak azonban erre sem torpantak meg, hanem továbbnyomultak a kapu felé. Ekkor következett be a fegyverhasználat, a külsõ õrség a kapuban elhelyezett géppuskából sorozatlövést adott le. A fegyverhasználat következtében az internáltak közül 5 halott, 6 súlyos sebesült és 11 könnyebb sebesülés történt.
Schultz József a kommunizmus egyik áldozata a sok millió közül.
Forrás: korabeli iratok
s.k.
