Egy bûnözõnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bûnözés és szétvált az igazság és a jog. Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk, milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza õket a facebook. A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyezõ szenny és mocsok sugárzásában.
Elszakadtunk a természettõl és ezzel együtt elvesztettük természetességünket is. Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló õrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. Még soha nem volt az ember ennyire szabad. Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk, milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy zárva tartsanak vasárnap.
Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitrõl és szeretetrõl prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való tobzódás.
A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik. Egy nemzet vezetõjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt.
Ma már világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett. Büszkék vagyunk világméretû Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk magunkat, most már le kéne állítani a ringlispilt, csakhogy mar mindnyájan rajta ülünk…
A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt Föld nevû bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció megtorpan, mielõtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved. Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kõkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kõ.
A Titanic süllyed, de vannak mentõcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk megõrzésére.
Ami rendkívül megnehezíti a ladikokra való átszállást, az a gigantikus méretûvé duzzasztott egónk. Civilizációnk olyan kényessé tette derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi indulatokat válthat ki. Eget rengetõ viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan szabadon engedésével. Lehetõleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart fekália nehogy ránk is fröccsenjen.
Megváltoztatjuk a világot, majd ez a megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák, azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nõk, és mihez ha férfiak.
Hány meg hány mentõcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett, mert össze-vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert nem tudták eldönteni, mi a helyes irány.
Ennek ellenére itt állok én is és tökhéj ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem, kérlelhetetlenül mutatom az irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erõs és elszánt evezõsök, férfiak és nõk. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem bennem bíznak, hanem abban, akiben én is bízok.
Kassai Lajos lovasíjász
Kassai Lajos az 1980-as évek közepétõl kezdett íjkészítéssel foglalkozni. Rekonstruálta a honfoglalás-kori magyar íjat, majd ezek sorozatgyártásába fogott. Ma már mindenféle hagyományõrzõ íjat készít a Kassai-manufaktúra a szkitáktól a nomádig.
Kassai az 1980-as évek végén dolgozta ki a lovasíjászat versenyeinek szabályrendszerét, majd elkezdte terjeszteni az új sportágat, kezdetben Magyarországon, majd az 1990-es évek kezdetétõl Európában, az USÁ-ban, Kanadában. Japánban is járt, ahol zen-íjászatot tanult, majd Kínába is eljutott egy tanulmányútra. Tapasztalatairól könyvet írt, ezek angol, német és orosz fordításban is megjelentek. Õ hozta létre a Kaposmérõ melletti Kassai-völgyet. Jelenleg már tizennégy országban mûködik Kassai-féle lovasíjász-központ, s ezek rendszeresen szerveznek világkupákat is.
2011-ben a Testnevelési Egyetem elfogadta az általa kidolgozott gyakorlati oktatást és elindította a lovasíjász-képzést. A világon elsõként Magyarországon lehet lovasíjász tanári diplomát szerezni. A 2014-es lovasíjász világbajnokság gyõztese volt és öt Guinness Világrekordot állított fel.
Harminc évvel ezelõtt hozta létre saját lovasíjász-iskoláját, amelyhez azóta több mint húsz országból csatlakoztak. Vezetõihez, tanítványaihoz írt leveleibõl ismerhetjük meg gondolatait. Kassai nem csak lóhátról céloz, nem csak íjat tart a kezében, hanem járja a vidéket, a világot, és mindenütt tanít, nevel, elõadásokat tart. Könyveket is írt. Mindig, mindenhol a teremtett világ természetes rendjérõl, egy szerves közösség létrehozásáról és a magyar harcmûvészet kibontakozásáról beszél. A fenti kis írását azért közöltük, mert úgy véljük: érdemes eltûnõdni az olvasottakon. Tudjuk, hogy egy ember nem válthatja meg a világot, de az a sok ember, akiket sikerül meggyõznie a maga igazáról, összefogva, együtt jobbá teheti…
Sok éve van már annak, amikor egy egész napot töltöttem a birtokán. Ettem a fõztjét, bámultam, ahogy lóháton, õrült tempóban száguld a fedett gyakorlópályán. Lova hátáról célozva minden agyaggalambot telibe talált. De mielõtt lóra ült, elõbb beöltözött. Úgy nézett ki, akár egy mongol a pusztán, vagy mint egy Árpád- korabeli magyar vitéz. Bejártuk birtokát, megmutatta megszelídített vadlovait, akiket õ etet, és akiknek nem csak a tulajdonosa, hanem keresztapja is. Láttam kószáló állatait, a jurtát, a lóistállót, íjait, amiket maga faragott. Aztán a tavat, amit ásatott, házát, amit megálmodott, majd megépíttetett. Közben csak beszélt, mesélt, anekdotázott az életrõl, meg arról, ahogy megszületett ez a dimbes-dombos, tágas, fás-bokros-virágos Édenkert, amit napjában többször is körbejár. Szerény, szelíd ember, de mint a kõ, olyan kemény, és bár halkan beszél, a szavai súlyosak. Ha mellette vagy, érzed a belõle sugárzó erõt. A lovak, az íjak és a természet rabja. Ezek a mesterei. Mindig az õ közelükbe menekül külhoni kószálásai után, ahova nem csak látni, tapasztalni megy. Mert bárhova veti Kassai Lajost a sors, õ ott is láttatni akar.
Jó híre van itthon, és már a nagyvilágban is…
R. V.
