Ha ez történik valakivel, sajnos nem sok idõ kell ahhoz, hogy valóban bekopogjon hozzá a halál. Õ pedig készségesen nyit neki ajtót, mert úgy érzi, annak legalább szüksége van rá…
Terike is egy volt az ilyen idõsek közül. Már nem érdekelte, milyen ragyogó sugarakat vet a nap, amikor felkel, és a madarak önfeledt csiripelése is hidegen hagyta. Nem tudott már örülni semminek. A szobatársához jöttek a gyerekek szorgalmasan, sõt, az unokák is gyakran megfordultak nála, így mindig kapott finomságokat és jó szót is bõven. Nem, nem az édességet irigyelte – bár régen mennyire odáig volt a finom dianás cukorkáért meg a krémesért!
A szomszédasszony és a rokonai nem voltak irigyek. Minden látogatásuk során megkínálták. A napjait azonban ezek a nyalánkságok nem édesítették meg. Végtelennek tûntek azok az órák, amikor ébren volt, mert ilyenkor mindig szembesülnie kellett a szomorú valósággal: õt ma sem látogatta meg senki.
Herczeg Zsuzsa
w
