A migrációs válság kezdete után nem sokkal már megjelentek az elsõ ilyen jellegû könyvek. 2015 elõtt legfeljebb az állatok „migrációjáról” lehetett könyveket találni, egy évvel késõbb már az emberi vándorlásról mesélnek a rajzos gyermekkönyvek. Magyarul is elérhetõek az ilyen típusú mesekönyvek, jelenleg 25%-os leárazással kaphatók. Magyarországon ezek a könyvek senkit nem érdekelnek. A jelek szerint tehát itthon nem érték el ezekkel a könyvekkel az elvárt eladási sikert.
További keresés után, egy három évvel ezelõtti cikkre bukkantam, amibõl kiderült, hogy az Artemisszión Alapítvány közösségi adománygyûjtésbe kezdett, hogy finanszírozzák középiskolások oktatását a migráció témakörben. Minden generációt megcéloznak a bevándorláspárti üzenetekkel, a kisgyerekek azok, akik a legkevésbé tudnak védekezni a nem kívánt propaganda ellen.
Ha egy szülõ el akarja magyarázni gyermekeinek a világ eseményeit, megkönnyíti a dolgát, ha segítségül hívhat egy szemléletes gyerekkönyvet. Ezért is vetették rá magukat a migránspárti szervezetek ezekre a kiadványokra, így tudják a legkönnyebben „érzékenyíteni”, vagyis manipulálni a gyerekeket.
Nem lennék meglepve, ha ezek a könyvek hamarosan a legtöbb nyugat-európai óvodában fellelhetõek lennének. Adományként, vagy kötelezõen ajánlott segédanyagként, de eljutnak mindenhova.
Az említett meséskönyvek szereplõi szegény sorsú migránsgyerekek és családjaik. Ezekkel a karakterekkel gyorsan azonosulnak a gyerekek, nincs is más választásuk. Egy idealizált képet kapnak, ami a valósággal köszönõviszonyban sincs. Ideológiailag elfogult, hamis valóságot közvetítenek nekik a legsérülékenyebb életkorban.
A migránsokról szóló képeskönyvek annyiban hûek a mesekönyvek világához, hogy egy nem létezõ valóságot mutatnak be. Az üzenetük azonban félreérthetetlenül valóságos: a bevándorlás nem jelent problémát, a bevándorlók segítségre szoruló menekültek.
Nem csak a migrációval kapcsolatban jelennek meg érzékenyítõ könyvek, egyre gyakoribb, hogy a gyerekeket célba veszik más, szélsõségesen liberális üzenetekkel is.
Azt is észre kell venni, hogy a migránsbarát mesekönyvek megjelenésével párhuzamosan, teljesen kiszorulnak a hagyományos mesék és mesehõsök. Egyre több klasszikusról derítik ki, hogy rasszista, hímsoviniszta, a patriarchális társadalmat népszerûsíti, stb. Észrevétlenül kiszorulnak a hõsiességet, becsületességet, a klasszikus értékeket népszerûsítõ mesék. Eltûnnek az olyan történetek, amelyek a férfias minták követésére serkentenék a fiúkat, a nõiességre pedig a lányokat.
A gyerekeknek szánt üzeneteknél fel lehet állítani egy fontossági sorrendet. A szexuális kisebbségek, a migránsok elõtt ésszerûbb lenne arra szocializálni a gyerekeket, hogy a család a legfontosabb, hogy az a társadalom és a nemzet alapja.
A legnépszerûbb videómegosztó portálon, többrészes sorozatban magyarázzák el a gyerekeknek, hogy mit jelentenek az egyes betûk az LMBTQ mozaikszóban.
A felvilágosítást persze nem bízzák a véletlenre. Amennyiben a videó nem jutna el elegendõ gyermekhez, a legnagyobb rajzfilmcsatornák egyre több rajzfilmben szerepeltetnek deklaráltan nem heteroszexuális szereplõket, az üzenet tehát mindenképpen célba ér, a legtöbb esetben a szülõk tudta nélkül.
Nehéz a dolga a szülõknek
A témával kapcsolatban szakember véleményét is megkérdeztük. Horváth Zsófia viselkedéselemzõ azt mondta, hogy a szülõk feladata megvédeni a gyerekeket a káros befolyásolástól, magyarázatot adni a világ dolgaira. Hozzátette azonban, hogy a szülõknek ma már nehezebb dolguk van, mint korábban.
Horváth Zsófia elmondta azt is, hogya gyerekek identitásformálódása hosszú folyamat, a környezetnek és az onnan érkezõ ingereknek jut a legfontosabb szerep.Az nem probléma, ha a gyerekeknek társadalmi problémákról, ügyekrõl, jelenségekrõl érzékenyítõen beszélgetnek a saját nyelvükön, befogadható formában – mondja..
Az viszont súlyos etikai kérdéseket vet fel, ha mindezt az információátadáson túl, ideológiacsöpögtetéssel együtt teszik.
Horváth Zsófia szerint az etikai szabályok semmibevételében az LMBTQ és a melegpropaganda élen jár.Nem azzal van baj, hogy a gyerek megtudja, vannak nõk, akik a nõket szeretik, és férfiak, akik a férfiakat. Ettõl egyetlen gyermek sem válik meleggé. A gond az, ha az információval együtt azt is rákényszerítik a gyerekre, hogy neki errõl mit kell gondolnia. Sokan tovább is mennek ennél: azt tanítják a gyereknek, hogy bármi lehet belõle, fiú létére lány és fordítva, mi több, bátorítják is, hogy próbálja ki az ellentétes nemi szerepeket.
Az identitásalakulásnak több szenzitív periódusa is van, az ilyenkor kapott, jól irányzott ideológiákon alapuló befolyásolás pedig elérheti célját. A felvilágosítás – akár homoszexualitásról, társadalmi kérdésekrõl, politikáról legyen szó – mindig információalapú kell, hogy legyen.
SZALMA GYÖRGY
