A népi megfigyelések szerint ilyentájt az idõjárás hirtelen hûvösre fordul, sokszor még fagy is kialakul, amely a rügyeket, virágokat és a termést is tönkreteheti.
A hõmérséklet csökkenése az év során máskor is elõfordul. A májusi fagyok valószínûleg azért kaptak különös figyelmet, mert a zsenge növényzet leginkább ilyenkor sínyli meg a lehülést. A jelenséggel régóta foglalkoztak a meteorológusok. Egyesek szerint a fagyosszentek idején Északnyugat-Európában rendszerint légnyomási maximum van, míg keleten és délkeleten alacsony a légnyomás. Ebben az idõszakban a lehûlést nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában, Németországban és Lengyelországban is megfigyelték.
Egy 1897-es naptárban ez a versike maradt fenn:
Három a magyar igazság, régi példa szó,
Háromszor iszik a magyar, hejje,hujja,hó!
Mikor örül, mikor búsul, mikor szomjuzik,
Mindig iszik, míg a temetõbe nem viszik.
Szervácz, Pongrácz és Bonifácz,
Mind a három május hóban üli névnapját.
Hogy az ördög vitte vón el minden õsapját.
Legalább a szegény magyar nem búsulna most,
Hogy elvisznek minden termést: búzát, zabot, rozst.
(részlet)
Az óvatos kertészkedõk csak a fagyosszentek elmúltával ültetik ki az uborkát, babot, a paprika – és a paradicsom palántákat. Fagyveszély esetén tûzgyújtással, füstöléssel óvják meg a gyümölcsösöket.
Bízzunk benne, hogy a három –ác kegyes lesz a mezõgazdasággal!
s.k.
