A tavaszi napforduló előtti napoknak nagy jelentősége van a kertbarátok számára, hiszen a hosszú téli napok után végre megkezdhetők a tavaszi munkák. Néhol, a budaörsi kertekben, udvarokon szirmukat bontották a vén mandulafák.
Sándor napján (18-án) általában kezdenek fújni a böjti szelek.
Szokásokban a három nap közül leggazdagabb József napja (19-én), ami a kis Jézus gondviselőjének, a názáreti ácsmesternek, Józsefnek az ünnepe is. Ezen a napon engedik ki a méheket, ekkor kezdődik a szántás a határban. Megszólalnak a madarak, „Szent József kiosztotta nekik a sípot.”
A népi megfigyelés szerint ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!”
A népi hagyomány Benedeket (21-én) Sándorral és Józseffel együtt emlegeti, akik zsákban cipelik a tavasz melegét a földre, de útközben megállnak egy kocsmában, ahonnét Mátyás, a jégtörő (február 25-én) zavarja ki őket. Ekkor egymásba botlanak, a zsák kiszakad és egy csapásra meleg támad. Úgy vélték, ha Benedek napján dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.
E három jeles nap együttes megfigyeléséből alakult ki az a néphit, hogy ha ilyenkor „fényes” az idő, vagyis felhőtlen, kék az ég, akkor bő termésre, hosszú, meleg nyárra és jó esztendőre számíthatunk.
De tartós lesz-e a meleg? Komoly veszély fenyegeti az előttünk álló éjszakákon a már virágzó gyümölcsösöket, országos fagy várható -figyelmeztet a meteorológia.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
s.k.
