Sapszon Ferenc karnagy halálának 10. évfordulóján Krasznai Gáspár és a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus az egyik kórustársuk versével tiszteleg névadója emléke előtt, aki 1984-től 2010-ig vezette és vitte sikerre az akkor még Budaörsi Pro Musica-nak nevezett amatőr kórusát. Tisztelete és szeretete jeléül 2013-ban vette fel a nevét a kórus, megköszönvén ezzel azt a zenei örökséget is, amelyet kaptak, és amit folytatni kötelességüknek tartanak. Emlékezzünk a mai napon Sapszon Tanár Úrra, a nagy tehetségű országos hírű karnagyra és az ő kivételes emberségére azokkal a budaörsi polgárokkal együtt, akik sok szép zenei élményt és felejthetetlen koncert emléket őriznek a szívükben.
Tanár úrnak
Az ének a legmeghittebb zene,
mert az emberi hang a hangszere.
Az életed arra tetted fel,
hogy véle lelkeket emelj.
Több mint hatvan éven át
esténként építetted a csodát.
Előbb nekünk, majd általunk.
Pedig mi amatőrök vagyunk!
Nem jártunk Zeneakadémiára,
sem ének-zenei szakiskolába.
A kottát sem vagyunk jól ismerők,
de csodára vágyó keresők,
hétköznapokból szabadulók,
a lélek igazságára szomjazók,
tiszta forrásra szavazók,
kezed parancsszavára hallgatók.
Vállaltad a munka nehezét,
hogy velünk építed fel a zenét.
Nem számított a „honnanjövés”,
csak a végleges megérkezés.
Mérnök, tanár, orvos, ápoló,
pénztáros, kereskedő, vállalkozó,
egymástól mind különböző,
külön múlt és külön jövő!
Tudásunk, lelkünk is különféle,
amit magunkkal hozunk estéről estére.
Sokszínűségünkből építettél várat.
Amit tettél, több volt, mint varázslat!
Ha a szerző a nagy tervező,
Te voltál a közös nevező!
Köszönjük, mi sokszor esetlenek,
hogy ilyen fontosak voltunk Neked.
Tőled tanultuk: a kórus olyan világ,
ahol együtt építünk harmóniát.
Mindennek meghatározott szabálya, rendje van.
A legkisebb szemrezdülésednek is jelentése van.
Egyszerre kezdünk, egyszerre hagyjuk abba,
egyszerre állít „Vigyázz!”-ba a csend hatalma!
A szívünk is sokszor egy ütemre dobban!
Ki tudhatná ezt Náladnál jobban?!
S hogy külön-külön mindenki a gépezet része!
S hogy az „egy”-nek bele kell simulni az „egész”-be!
Jó szabály! Gyönyörű eszme! Nem megfakult!
Akkor sem, ha mindez előre betanult!…
Milyen más is lenne a világ,
ha ki-ki megtanulná alárendelni magát
egy közösségnek, a családnak, a barátnak,
a hazának, a Mennyei Atyának!
Erre nevel az ének, ha sokan tesszük együtt.
Erre tanítottál. Nem feledjük.
Ezért olyan elemi erejű a hatása!
Ezért olyan titokzatos a varázsa!
Nemcsak az ének, s a zene az örökség,
de emberség, tartás, kitartás, hűség…
S nem számít árulás, ármány, vagy pénz.
Te ma is velünk vagy, minket kísérsz.
Köszönjük, hogy építetted a lelkünk,
hogy úgy készítettél fel, hogy jól feleljünk.
Köszönjük, hogy együtt kereshettük az Utat.
S hogy segítségeddel dicsérhettük az Urat!
Szabó Péterné Laczkó Gabriella
