Schultz József, a kommunizmus egyik budaörsi áldozata

2020-11-15 | Budaörs
Budaörsön, az Ó-temetőben az Elűzetési Emlékmű mellett találunk egy szerény emléktáblát. A táblát a Budaörsi Német Kulturális Egyesület állíttatta a tiszalöki internálótáborban tragikus körülmények közt agyonlőtt Schultz József budaörsi fiatalember emlékére éppen 10 éve - 2010. november 14-én.

Schultz József a II. Világháború alatt, nagyon fiatalon szovjet hadifogságba került. A több éves fogságot követően nem mehetett haza budaörsi otthonába, hanem a Tiszalöki vízi erőmű építésénél tovább dolgoztatták. A háború ugyan véget ért és új remény született, a szovjet fogságból hazatérőket kegyetlenül újra bebörtönözték Tiszalökön. 17 000 elítélt közül körülbelül másfél ezer hadifoglyot tartottak számon. A visszaemlékezések szerint a hadifoglyok általában lerongyolódott, véz­na állapotban érkeztek meg.

Az ingyenes, könnyen hozzáférhető munkaerő Tiszalökön többségében magyarországi német nemzetiségű, a második világháború idején katonának besorozott, általában szovjet hadifogolytáborokat már megjárt emberek köréből gyűjtötték össze, akik közül sokakat háborús bűnösnek nyilvánítottak.

A munkatáborban 1953 augusztusában kihirdették, hogy a foglyok haza mehetnek. A határidő elmúlt, az emberek egyre nyugtalanabbak lettek. Októberben megtagadták a munkát. 1953. október 4-én ki akartak törni a táborból és az ennek megtorlására leadott sortűz nyomán huszonhatan súlyosan megsebesültek és öten életüket vesztették – köztük Schultz József is. Élt 28 évet. Sírját a 301 parcellában egy fejfa jelöli.

A kitörési kísérlet előzményeihez tartozik, hogy a tábor parancsnokságának nem volt megfelelő képe az internáltak körében uralkodó hangulatról. A táborban olyan találgatások indultak, hogy a magyar kormány a hazaszállításukkal kapcsolatos ígéretét nem fogja betartani. Az internáltak között a hangulat egyre romlott, a termelés visszaesett. A foglyok szabadságot követeltek. Körülbelül 8-10 ember elkeseredve egy gyűlésen el­mondta sérelmeit. Választ kértek arra, hogy mikor mehetnek haza. A gyűlés után a felszólalókat fogdába vetették. Ennek hírére az emberek az udvaron tiltakoztak Követelték társaik szabadon bocsátását.

A foglyok mindenre elszántan összegyűltek, a rájuk bocsátott vízsugár hatástalannak bizonyult. A tűzoltókat és az őket biztosító államvédelmi őrt a tábor kapujáig szorították vissza. Majd „hurrá” kiáltással a tábor kapuja és kerítése felé nyomultak. A tűzoltókat biztosító őr ekkor géppisztolyából figyelmeztető lövéseket adott le. Az internáltak azonban erre sem torpantak meg, hanem továbbnyomultak a kapu felé. Ekkor következett be a fegyverhasználat, a külső őrség a kapuban elhelyezett géppuskából sorozatlövést adott le. Ennek következtében az internáltak közül 5 halott, 6 súlyos sebesült és 11 könnyebb sebesülés történt.

Schultz József, akit 18 évesen a háborúba vetettek, 10 év elteltével kész fiatalemberré cseperedett. Megtudta, hogy szüleit, kiket már 10 éve nem látott, Németországba telepítették. Fiatalsága legszebb évei háborúskodással, és fogságban telt el. A sortűznél első sorban állt….

Az elhunytak nevét egy emlékhely őrzi. “A tiszalöki vízerőmű hadifogoly építőinek emlékműve” címmel. Az emlékmű azon a helyen áll, ahol a hadifoglyok barakkjait annak idején felhúzták. A viszonylag korai, 1989-es felállítás az akkor még élő egykori táborlakóknak köszönhető.

A budaörsi Schultz József a kommunizmus egyik ártatlan áldozata a sok millió közül.

Forrás: korabeli iratok

s.k.

Megosztás