A székelyek Erdély földjén élnek, ott ahol a mai napig sem nyerték el önrendelkezésüket, abban az ősi honban, amelyet az írásos dokumentumok a honfoglalás előtti 8-9 századra eredeztetnek. Hála a rendelkezésre álló dokumentumoknak, tudunk azokról az időkről, amikor mint kisebb népcsoport a honfoglaló magyarokhoz csatlakoztak.
A székelyek magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport. A székelyek eredetére vonatkozóan több – egymásnak ellentmondó – elmélet létezik. Első okleveles említésük 1116-ból maradt fenn. A székelyek eredethagyományát a középkori magyar geszta szerzők foglalták írásba, akik az 5. századi hunok leszármazottaiként emlékeztek meg róluk. Egyes elméletek szerint a székelyek a honfoglalás előtt, a 8-9.században csatlakoztak a magyar törzsekhez, más elméletek szerint pedig már a Kárpát-medencében várták a honfoglaló magyar törzseket.
A középkori székelységet még két csoportra lehetett osztani, a nyugati és a keleti székelységre. A valószínűleg kisebb létszámú nyugati székelység a 14. századra teljesen beolvadt a magyarságba. A keleti székelység az áttelepítései során, hasonlóan más nemzetiségekhez –besenyők, szászok, kunok– az ország más közrendű népeitől eltérő sajátos-kiváltságos jogot (mai fogalmak szerint: önkormányzatot) kapott. A 15. századtól kezdve Erdélyben külön rendi nemzetnek minősült.
Jelenleg a székelyek elsősorban az Erdély keleti részén található Székelyföldön élnek, de székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, úgynevezett Szász föld magyar ajkú lakosságának nagy része is. A bukovinai székelyek az 1764-es „ mádé falvi veszedelem” után menekültek át a Kárpátokon túlra, onnan a 19. és a 20. században telepítették vissza őket, ma főként Tolna és Baranya megyékben, illetve a Vajdaságban élnek. Jelentős számban telepedtek meg székelyek Budapesten, Magyarország és Erdély egyéb részein, Nyugat Európában, Ausztráliában
A székelyek tömegesen vettek részt a magyar szabadságharcban. Képviselőik a magyar nemzet részének tekintették a székely népet. A területi igazgatási rendszerüket, a szék rendszert az 1876-os megyerendezés szüntette meg. Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-második bécsi döntéssel a terület visszakerült Magyarországhoz, 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.
A legutóbbi, 2011-es romániai népszámláláskor a mai értelemben vett Székelyföld területén 810 367 főből 581 159 vallotta magát magyarnak (Aranyosszék nélkül), ők tették ki az ottani lakosság 71,72 százalékát. A román hatóságok különösen 1960 és 1989 között, a kommunista uralom időszakában jelentős asszimilációs-beolvasztó politikát folytattak a székelyekkel szemben. Székelyföld területe jelenleg a központilag irányított román államigazgatás fennhatósága alá tartozik; az 1990-es évektől mostanáig a magyarság szószólói folyamatosan megfogalmazták és megfogalmazzák az igényt Székelyföld területi autonómiájára.
A minden évben így 2020-ban is megrendezésre kerülő márciusi megemlékezésekkel országszerte így Budaörsön is hangot emelünk székely testvéreink érdekeiért, azért hogy az évszázados honi földjükön elnyerjék önrendelkezésüket és a hőn áhított autonómiájukat.Ennek elnyerése érdekében aláírás gyűjtés indult országosan is és városunkban is hogy a remélhetően egymillió aláírás megszerzésével a székelyek jogot formálhassanak arra, hogy az Európai Unió érdemben foglalkozzon a székelység évszázados problémájával.
Major Edit
