„Ilyenre még öregapám sem emlékezett”.- szokták mondogatni a szokatlan időjárási viszonyokra. Mire emlékeztek, emlékeznek a régi budaörsiek? Néhány különleges esetet megtudhatunk Riedl Ferenc könyvéből.
„1794. Nagyon meleg volt a tél, és igazán forró a nyár. Már szeptember 5-én elkezdődött a szüret. Ugyanebben az évben nagy áradások voltak Pesten és Budán.
- Május 11-én esett a hó.
- Nagyon forró év volt, amihez nagymértékű szárazság párosult. Némelyik megyében nem termett egyáltalán semmi. A parasztok úgy elgyengültek, hogy csak éjszakánként tudták begyűjteni a gabonát. Július 4-e éjszakáján pedig fagyott, így a szőlőskertek is tönkrementek. Ahol 100 akó számítottak, ott csak 4-5 akóval tudtak szüretelni. A kukorica és a krumpli is elfagyott a földeken, és mindez Úrnapján volt. A fagy miatt a rákövetkező években is rossz volt a szüret. Wendler András szőlőskertjében akkor 5 akó, más években 120 akó volt a termés. A szárazság, a fagy és az esőzések (jégeső) 1864-ben is tönkretették a termés 60-70 százalékát.
- Albecker János házába belecsapott a villám, a ház leégett.”
- június 13-án volt az emlékezetes „ krouzi sturm”. ( nagy vihar.) Magyarországon addig ismeretlen időjárási jelenség, tölcsér alakú tornádó söpört végig a térségben. A korabeli napilapok Bia és Páty pusztulásáról szóltak. „Teljesen elpusztította a két községet a vihar, Alig maradt ép ház Bián és Torbágyon. Embereket röpített a levegőbe a forgószél. Budaörsöt is elérte a „széle”. Egy embert elsodort és a vízmosásban az ár lehozta, ott találták meg élettelenül. Jelentős anyagi kár is keletkezett, főleg a nádtetős házakban.
Daxhammer János,túl a 80.életévén, szintén emlékszik forró nyarakra, zimankós telekre.
-Amelyik évben sokat esett, akkor jó kukoricatermésre lehetett számítani. A meleg nyarak a szőlőnek kedveztek. Volt azonban egy olyan év, talán 38-39-ben, hogy nagy hőség volt, de nem esett hónapokig az eső. A Kálvária dűlőben a szőlőtőkékről összetöpörödött szemeket szüreteltünk.
Bármekkora is volt a forróság, akkor is kellett menni kukoricát kapálni, vagy aratni. Védőital? „Azt ittuk, amit vittünk”. Aratás idején vízhordó gyerekek hordták kannával, vagy néha lajtos kocsival is vittek a földekre az aratóknak.
Valóban, régen is előfordultak extrém időjárási viszonyok, de most már tagadhatatlan: a globális felmelegedés hatására egyre szélsőségesebbre kell számítanunk.
s.k.
