Szent József ünnepén ki kell hangsúlyozni: férfiak nélkül nem megy! Itt persze nem a biológiai értelemben való fennmaradásunkról beszélek, hanem azon túl.
Szomorúan látjuk az édesanyák végeláthatatlan küzdelmét a gyermekek nevelésében, és hiányoljuk a mellettük lévő erős, határozott férfiakat. Ezért se csodálkozzunk, hogy anyámasszony katonáit faragnak belőlük a gyengébbik nem képviselői. De mi mást is tudnának? Vannak dolgok, amik nem az ő feladatuk!
Ma, minden híresztelés ellenére, nem lehet pótolni egyik nemet se az élet számos területén, leginkább a családban, gyermeknevelésben. Egy kedves barátom mondta a férfi lelki napunkon, hogy ha Isten úgy akarta volna, hogy önállóan, bármelyik nem képes lenne a szaporodásra (nő + nő; férfi + férfi), megadta volna a lehetőséget, de nem így tette. Férfi és nő együtt képesek társai lenni Istennek a teremtésben. Ennyi. Nincs mit tovább mondani!
Tehát a férfiak! Minden bizonnyal mindenki emlékszik a saját életében meghatározó férfi személyekre. Lehet, hogy a szomszéd bácsi, egy tanár, edző, pap vagy osztálytárs apukája, de rendszeres közelsége, jó értelemben vett intései a lázadó korszak legnehezebb időszakában, éppen jókor jött észheztérítései segítették abban, hogy felnőttként, szülőként megállja a helyét.
Ma ezekre a férfiakra hívjuk fel a figyelmet! Szükség van rájuk! Nem a feláldozhatóságuk, a keresetük miatt, hanem a teremtésüktől hordozott küldetésük miatt. Mi ez a küldetés? Az élet továbbadása, testi és lelki értelemben egyaránt.
Szent József ünnepén adjunk hálát a férfiak jelenlétéért, hivatásaikért, küldetéseikért és mondjuk ki: SZÜKSÉG VAN RÁJUK!
Bese Gergő atya
Vasárnap.hu
(s.k.)
