Az első találkozás 1991-ben történt, amikor édesapja, IV.Károly tiszteletére emléktáblát avattak Budaörsön.
A budaörsi csata emlékére 1991. október 16-án a Városi Önkormányzat dr. Habsburg Ottó jelenlétében, emléktáblát helyezett a Régészeti Múzeum falára, az uralkodóról elnevezett utcában.
Szeretettel és tisztelettel beszélt akkor az édesapjáról, a történelem távoli tükrében.
Ezen az eseményen alkalmam volt dedikáltatni a Habsburgokról szóló könyvet.
Másodszor 2008-ban volt lehetőségem egy újabb találkozásra.
Érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon Habsburg Ottót választotta díszpolgárnak a legtöbb település, (több mint 50) mint például Budaörs is.
Budaörs Város Önkormányzata felkérte Wunderlich Gábort, hogy az akkor tíz díszpolgárról készítsen videófilmet. Ő megbízott, hogy írjam meg az életrajzokat, és az összekötő szöveget.
Gábor megtudta, hogy Nagyesztergár község meghívta Habsburg Ottót díszpolgárrá választása alkalmából rendezett ünnepségre. Felkért, hogy legyek a riporter. Sok riportot, interjút készítettem már, de úgy még nem izgultam, mint akkor. Csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre senki, hogy enyhén remeg a mikrofon a kezemben. Pedig nem volt okom aggodalomra.
Őfelsége korát meghazudtoló fürgeséggel szállt ki a fia – Habsburg György –vezette autóból és elismerően szólt a táj szépségéről. –Milyen boldogok lehetnek az itt élők, hogy ilyen gyönyörű helyen laknak.- mondta körbetekintve.
Előre felkészítették a jelenlévő újságírókat, hogy az elfogadott megszólítás: Elnök úr. Azon kívül a napi politikával kapcsolatos témákról nem kérdezhettünk!
Egy újságíró mégis próbálkozott, de az elnök úr mellett álló fia rögtön leállította.
Az elnök úr személyéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
Hihetetlenül empatikus, barátságos, közvetlen, kifejezetten kedves, nyugalmat árasztó egyéniség volt.
Én azt kérdeztem tőle, hogy milyen volt a sorsa annak a szőke fürtös kisfiúnak a száműzetésben. Elmondta, hogy azok nagyon keserves évek voltak a családja számára, főleg amikor édesapja még nagyon fiatalon elhunyt. A tüdőgyulladásból meg lehetett volna menteni, ha megfelelő orvosi ellátást kap. Nem egyszer előfordult, hogy az ott élő lakosok segítették őket élelemmel.
Délelőtt egy szentmisén, délután pedig egy ünnepségen vettünk részt.
Olyan átérzéssel énekelte a magyar Himnuszt, hogy nekem összeszorult a torkom.
Legyünk optimisták! – biztatott mindenkit az ünnepi beszédében.
Külön szólt a teremben szép számmal jelen lévő fiatalokhoz, akiket arra buzdított, hogy tanuljanak nyelveket.
Hadd engedjek meg egy ártalmatlan észrevételt. Mikor a történelmi időket elevenítette fel, elmondta, hogy amikor az őseink (így) a Kárpát – medencébe bejöttek, nem gondolták, hogy ez a terület a hadak útjába esik. Mert jöttek a tatárok, a törökök….aztán mások. Akkor valaki a fülembe súgta: –Csak nem a Habsburgokra gondolt?
A díszpolgári anyag elkészítéséhez ellátogattunk Habsburg György sóskúti otthonába is. Nagy szeretettel fogadott feleségével, Eilikával együtt. A hercegnő a lovak rajongója. Bemutatta a lovardát és a birtok egy részét. Alapítványa segítségével többek között autista gyermekeket gyógyítanak.
Ilyen kedves emlékeim maradtak Habsburg Ottóval való találkozásokról.
s.k.
