Szülei hetedik gyerekeként a Százados úti lakótelepen született, nagy szegénységbe. Apja, Kanczler Ferenc cipészmester nem ritkán szíjjal verte a gyerekeit. Valójában csak a lóverseny érdekelte, családjának pedig mind az újságolvasást, mind a színházba és moziba járást megtiltotta, az ellenszegülést pedig veréssel büntette. Apja brutalitása elől Kanczler Katinkának szerencséje volt, amikor néhány hónapra holland és svájci intézetekbe tudott menekülni a Vöröskereszt és a Gyermekvédő Liga gyermeksegélyezési akciójának keretében.
Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, és már akkor kitűnt társai közül szépségével, nyelvtudásával, öltözködésével és a kültelki környezetben feltűnést keltő tisztaságával. Két évet végzett csak el az iskolából, amikor apja meghalt, anyja pedig magára maradt hét gyerekkel a szoba-konyhás kőbányai lakásban. Katalin ezután nagyon gyorsan hozzáment a nála harminc évvel idősebb, többször elvált Vargha Rezső adóhivatali vámtiszthez (más források szerint egyszerű géplakatos volt), akivel három évig tartott a házassága egy Bartók Béla úti kétszobás bérelt lakásban.
Élni tudott a lehetőségekkel
A válást érdekes módon a férje kezdeményezte, akinek hamar meggyőződésévé vált, hogy ők ketten nem illenek össze, rájött, hogy koldusbotra jutna, ha hosszú távon próbálna megfelelni felesége igényeinek. Katalin még be sem töltötte a huszonhármat, amikor elvált asszony lett belőle, és nem is ment többé újra férjhez. Nem tudjuk, hogy a húszéves lányt mi vihette bele a házasságba, de hasonló élettörténetek alapján feltételezhető, hogy a stabil családi háttér hiánya, az apjával való, konfliktusokkal teli kapcsolat és a biztos támasz utáni vágy kergette bele a meggondolatlan és korai házasságba. De az is meglehet, hogy egyszerűen csak az anyja kényszerítette rá, számítva arra, hogy a lánya segíteni fog a családnak, ő pedig nem talált indokot, hogy nemet mondjon. A kőbányai nyomortelepről a Bartók Béla úti lakás minden bizonnyal palotának tűnhetett számára.
Ettől a ponttól magánéletéről semmi biztosat nem ismerünk, csupán számtalan sztori és mendemonda különféle variációit. Egyesek szerint kettős ügynök volt, leszbikus és prostituált, mások javíthatatlan férfifalónak tartották. Mindenesetre hamar rájött, milyen hatással van mindkét nemre és az ebből származó előnyöket a végsőkig kihasználta. Mai szóhasználattal escortként írnánk le életmódját: gazdag férfiak pénzén járt fogadásokra, estélyekre és külföldre, pénzért bizonyára sok mindenre kapható volt.
Kitartott az álmai mellett
Apja annak idején kimondottan tiltotta a színháztól, ő csak azért is színésznő akart lenni, és állandóan meghallgatásokra járt. Színésznői ambicióiban nagy szerepet játszott Lábas Juci, a Városi Színház művésznője, akiért egyenesen rajongott. Kivágta és albumba rendezte a róla szóló cikkeket, amikor pedig a primadonna 36 éves korában váratlanul elhunyt, a fájdalmas hírbe ő is majdnem belebetegedett. Színházi tanulmányait 1936-ban kezdte: Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat, de ezeket hamar megunta.
Művésznevét, a Karádyt Egyed Zoltán színikritikustól kapta, aki egy budai mulatóban fedezte fel Katalint magának és a világnak. Egyednek előkelő meleg körökben otthonosan mozgó bátyjai mutatták be, és ezután ő járatta beszéd- és mozgásórákra, és később ő protezsálta be a Pesti Színházhoz. Ő mutatta be Csathó Kálmán rendező feleségének, Cs. Aczél Ilona színésznőnek is, aki magánórákon tanította az izgalmas hangú és feltűnő megjelenésű, de meglehetősen nagy darab és asszonyos Karády Katalint színésznőként létezni, viselkedni, énekelni, öltözködni és játszani. Mindeközben Egyed újságcikkekben is egyengette védence karrierjét a Színházi Élet hasábjain.
A férfi tipikus sztárcsináló volt: fiatal színésznőket fedezett fel, vett pártfogásába, és sok esetben egész Hollywoodig kísérte karrierjüket. Kettejük szerződésében a Katalinba reménytelenül szerelmes Egyed kikötötte, hogy védence nem hízhat meg, nem sérülhet meg sem az arca, sem a teste, viselkedésével nem sérthet erkölcsöt, és hogy 1948-ig az ő tulajdona lesz az összes Karádyval készült produkció. Ezen kívül minden fellépése után 20 százalék illeti meg Katalin gázsijából, legyen szó filmszerepről, vidéki hakniról, fotózásról vagy hanglemezről.
Titkait megőrizte magának
Karády volt az első magyar színésznő, aki a szegénységből robbant a rivaldafénybe, akinek mind a jelenét, mind a múltját átírták, s akinek a hollywoodi hírességekhez hasonló imázsa alakult ki. Egyed és Karády kapcsolatának valódi természetébe leginkább Hunyady Sándor író egyik levele enged bepillantást, aki azt írja, hogy „egy közismert meleg tyúkba” szeretett bele, aki „nagyon szép, és biztos sikere lesz, ha megtanul játszani”. A korszak legendás színésznője, Bajor Gizi szerint Karády azt a nőtípust képviselte, amilyen magyar színpadon addig még soha nem létezett, és akiben megvolt minden olyasmi, amit Hollywoodban Marlene Dietrichből szerettek volna kicsikarni: „Titokzatos, rejtélyes, izgató az egész lénye (…), bestia típus, halálsugár és szivárvány, mert minden fantasztikus és örvénylő, veszett és megható káprázása mellett gyerekes is, szóval: a Nő.”
Karády 1939-ben debütált a Pesti Színházban, Somerset Maugham Az asszony és az ördög című darabjában – és megbukott. De az ugyanebben az évben forgatott Halálos tavasz című filmmel egy csapásra országos hírnévre tett szert. Ekkor lett az ország ünnepelt dívája, szexszimbólum, az első igazi filmsztár Magyarországon. Erotikusan búgó hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével megigézte a férfiakat, a nők pedig hajviseletét, kalapjait, öltözködését és viselkedését próbálták utánozni.
Filmjeiben megformált szerepe átragadt a magánéletére is: a magányos, határozott, önálló nő volt, aki cigarettázik, és elcsavarja a férfiak fejét, de közben ügyel a függetlenségére. Nem épp nőies kedvteléseknek hódolt: golfozott, evezett, úszott. Az újságokban szappant, púdert és ruhákat reklámozott. Egy olyan nő benyomását keltette, aki férfiak nélkül is képes boldogulni, ami akkoriban merőben szokatlannak számított. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta a magyar közönség, és a nézők egymás lábát taposták, amikor sorban álltak a mozipénztár előtt, hogy jegyet szerezzenek egy-egy filmjére.
A színházi szakmán belüli ellentmondásos megítélésére pedig az az anekdota világít rá leginkább, amely szerint Csortos Gyulának egyszer úgy köszönt oda Karády, hogy „Üdvözlöm, kolléga úr!”, mire Csortos visszaszólt: „Kolléga? Mióta vagyok én kurva?” Karády 1939-ben elhagyta, majd visszafogadta Egyed Zoltánt, miközben Hunyady Sándor szerint olyan szenvedélyesen meleg, hogy nehéz lenne bármely férfinak tartós viszontszerelmet ébresztenie benne. A színésznő következő szerelme Újszászy István, Horthy Miklós kémfőnöke, az Államvédelmi Központ vezetője lett, aki el is jegyezte, és vett neki egy villát Budán. (Ez az épület volt a kilencvenes években Antall József, majd Horn Gyula lakóhelye.)
Visszavonult egy kalapszalonba
A németek bevonulása után Karádyt letiltották és 1944-ben kémkedés vádjával letartóztatta a Gestapo. Három hónapig volt börtönben, ahol megkínozták, sőt kis híján agyonverték. A fogságból Újszászy barátai szabadították ki. Lakását kifosztva találta; fizikailag és lelkileg is megviselték ezek a hónapok. Az nem csak mendemonda, hanem valóságos, hogy a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egész gyerekcsapatokat mentett meg a kivégzéstől. A kisebbeket a lakásán szállásolta el és a háború végéig gondozta őket, amikor egy Moszkvából visszatérő ismerősétől azt hallotta, hogy vőlegényét, Újszászy vezérőrnagyot meggyilkolták. Ekkor idegösszeomlást kapott és kilenc hónapig ágyban feküdt.
Ettől fogva teljesen ellehetetlenült az élete. Semmi jövedelme nem volt, úgy érezte, Magyarországon nem lehet már jövője. Egyetlen barátnőjének, Frank Irmának államosították híres kalapszalonját és Irma 1950-ben Ausztriába disszidált. Nem sokkal később Karády is követte őt. Amerikába készült, de nem kapott vízumot, ezért Brazíliába ment, amíg az amerikai vízumügye elrendeződik. Erre másfél évtizedet kellett várnia. São Paolóban, majd 1968-tól New Yorkban is kalapszalont nyitottak Irmával. Katalin innentől fogva visszavonultan élt élete végéig, és mindig az üzlet hátsó részében dolgozott. Nem nagyon voltak barátai, és a média érdeklődése mindig nagyon zavarta.
Sándor Pál filmrendező 1979-ben meglátogatta őt New Yorkban, azzal a céllal, hogy portréfilmet készíthessen róla. Hosszú tárgyalások után ültek le beszélgetni, de Karády elzárkózott, elutasító volt, nem engedte, hogy ráközelítsenek a kamerával. Emiatt a film nem valósulhatott meg.
Itthon azóta sem hunyt ki az érdeklődés iránta. A filmzenéiből kiadott lemezei is hatalmas sikert arattak. Állítólag mindig készült haza, de – igazi dívaként – nem akarta, hogy azok, akik korábban szexszimbólumként ismerték őt, öregasszonyként lássák viszont.
Végakarata szerint a Farkasréti temető művészparcellájába, Gobbi Hilda mellé temették el.
R. V.
Forrás: Internet
