Mit is kínált Klári néni bemutatásra az ovisoknak?
Először a kakukkfűvel ismerkedtek. Morzsolgatták, szagolgatták. Mézes teát is készített az óvónéni. Végül elénekelték a kedvenc dalukat, ami a kakukkfűről szólt.
A következő témában átvették, hogy hogyan kerül a kenyér az asztalunkra. Búzakalászcsokrot szemléltek a kicsik, majd a dagasztóteknőt láthatták, a szitával, végül ismét dalra fakadtak.(A dagasztóteknőt egy kisfiú először csónaknak vélte.)
„A part alatt” című dalocskával végigvezették a folyamatot az aratástól a cipó elkészültéig.
Klári néni felhívta a figyelmet, hogy milyen sok ember munkája van egy szelet kenyérben, nem is szabad eldobni belőle egy falatot sem!
Többféle régi tárgyat láthattak az apróságok. Például a hatalmas fazekat a szintén méretes fakanállal. Bizony szükség volt azokra az olyan családokban, ahol sok gyermeket neveltek.
A kétkarú mérleggel lemérték, hogy milyen súlyú egy mobiltelefon.
Mivel játszottak a gyerekek régen? Hát nem Barbi babával és nem is legóval! Csutkababa volt a lányok kedvence. A helyszínen el is készített kettőt a jelenlévő Teri néni, akitől a legvégén rózsaszínű horgolt egereket kaptak.
A „Volt egy szép tulipán” című papír-játékot már ismerték az ovisok, de most újból gyakorolhatták.
Friss oregánó (szurokfű) hajtásokat vihettek haza a pizzához, amit bevallásuk szerint, nagyon szereretnek a gyerekek.
Úgy gondolom, jól érezték magukat, de legalább olyan jól Klári óvónéni is velük.
Fotó: H.Á.
S.T.
