Dr Gajdos-Frank Katalin , a múzeum vezetője örömét fejezte ki a szép számú közönség láttán. Elmondta, hogy a Múzeumok majálisán ismerkedett meg Tóth György gyűjtővel, aki 40 éve szerelmese ezeknek a kis masináknak. Csodálatos érzés lehet, ha valakinek a munkája a hobbija is egyben. Mindez megadatott Tóth úrnak, aki annak idején, a Műszaki Egyetemen végzett gépészmérnökként textiltechnológiai szakon. Igazi csodákat őriz budai otthonában.
A kiállítást Dr. Szulovszky János történész nyitotta meg. Ő még ahhoz a korosztályhoz tartozik, – mondta, – aki még látta a nagymamáját lábbal hajtós Singer varrógéppel dolgozni. Boldog volt az a lány, aki egy varrógépet kapott a stafírungjába (hozományába). A játék- varrógépek csak a módosabb családok számára volt elérhető. A gyermek is igényelte, bár a játék-varrógép kialakulása inkább a játékhoz kötődik, mintsem a konkrét használathoz.
Az 1880-as években így írtak a varrógépről: ördögi masina, vagy ügyes kis szerkezet „a vas varrónő egy lapos, fém külsejű eszköz,…”, Magyarországon csak „varró gépely”- ként emlegették
– Tizennyolc éves korom óta ez az életem – vallotta a gyűjtő, aki szükség szerint restaurálja, javítja is a 300 darabos gyűjteménye egyes darabjait.
Szerencsére, a felesége támogatta ebben a szenvedélyében.
A feltalálóknak, újítóknak köszönhetően hosszú fejlődési úton ment keresztül a varrógép a mai korszerű, többfunkciós villanygépig. Ebben a német ipar elöl járt. A varrógép volt az első, tartós fogyasztási cikk. 1929-ben már 45 ezer fő dolgozott a varrógép-iparban.
A válságos időkben sok családnak az utolsó mentsvára, megélhetési eszköze volt a varrógép.
A kiállítás gyermekek és felnőttek számára is érdekes. A gyerekek kipróbálhatják az ügyességüket a céllövöldei automatával. Ha eltalálják a célt, akkor a varrónő gyorsan varrni kezd.
s.k.
