Újévi fogadalmaink

2022-01-02 | Budaörs
Szilveszter éjjel nemcsak a pezsgőtől, hanem a változás reményétől is megittasulunk. Ezért újévi fogadalmat teszünk. Talán azért, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket, talán azért, mert nincs tétje az egésznek, de alig telik el pár hét, a legtöbben azt is elfelejtjük, hogy mit ígértünk meg magunknak.

Tegye fel a kezét, aki megfogadta már, hogy a következő évben le fog fogyni. Ha törik, ha szakad. Vagy abbahagyja a cigizést; jobb férj vagy feleség vagy barát lesz; egészségesebben fog étkezni; esetleg befejezi végre az egyetemet.

A közelgő évváltás tökéletes alkalmat teremt arra, hogy új Ént alakítsunk ki, és hogy új életet indítsunk.

Olyan ez, mint a fogyókúra vagy a sport, ami hétfőn indul, és ha már szerdán elrontottuk, akkor megvárjuk a következő hetet, rosszabb esetben a következő hónapot. Mert a hét/hónap (sőt, az év) első napja kiváló, már-már misztikus pillanat, és akkor sokkal jobb, letisztultabb elindítani valami jó dolgot. Az újévi fogadalomban rengeteg a buktató, de a konstrukció mégis sikeres, elvégre pontosan azt adja az embereknek, amire azok vágynak: a reményt. Vajon belegondoltunk már abba, miért van az, hogy újra és újra fogadkozunk? Hogy a korábbi kudarcok ellenére mégsem csökken a lelkesedés? Hogy minden szilveszterkor visszatekintünk az évre, és mivel az esetek többségében nem tetszik, amit látunk, azonnal meg akarjuk ragadni a lehetőséget a változásra? Úgy érezzük, hogy ezt végre irányíthatjuk; reménnyel tölt el, a remény pedig energiával. Az ember amúgy is szeret tervezni, építkezni. Látni előre, hogy mi lesz, mi mire épül. És mielőtt azt gondolnánk, hogy ez valami trendi újdonság, vagy egy tipikusan 20. századi találmány, akkor rá kell jönnünk hogy ez korántsem új keletű dolog.

Az újévi fogadalmaknak ugyanis komoly  történelme van, és nem száz vagy kétszáz évről beszélünk, hanem kétezernél is többről. Az egész fogadkozást még Julius Caesar indította el, amikor a kétarcú római istenség, Janus tiszteletére ígéretet tett. Miért épp Janus tiszteletére? Azért, mert ez a római isten, a kezdet és a vég ura egyszerre néz vissza a múltba és a jövőbe. Ezt tesszük mi is: kicsit Janusok vagyunk, hiszen a múlt szemlélésekor jövünk rá a rossz tulajdonságainkra, és ezeket akarjuk megváltoztatni a jövőben. Janus napja persze nem mindig esett január elsejére, és amíg Julius Caesar be nem vezette Krisztus előtt 46-ban a 365 napos naptárat, addig az újév és a fogadkozás szavak között nem volt egyenlőségjel. Ahogy ez megtörtént, az árukapcsolás is létrejött: Janus napja – amikor sok római bocsánatot kért ellenségeitől, valamint ajándékokat adott át – összeért az újesztendő indulásával.

A hónap, a január is ekkor kapta a nevét, ha pedig valaki esetleg nem tudná, a szilveszter szavunk Szent Szilveszter (314-335) pápától  ered, aki december 31-én hunyt el Rómában. Ettől függetlenül  tény, hogy az újévi fogadalom mostani formájában a polgári társadalomra jellemző, és az inkább az utóbbi évtizedekben terjedt el szélesebb körben.

Az év utolsó napja nemcsak az ünneplésről és a babonákról szól, hanem a fogadkozásokról is. De vajon mik a legnépszerűbb szilveszteri fogadalmak?

A kezdet és a vég miatt szinte természetes, hogy a szilveszter köré erős babonák épültek az évszázadok során. Erős az ember gyanúja, hogy a babonáknak nincs valóságalapjuk, de azért csak szórunk egy kis sót a hátunk mögé, hogy elűzzük a rossz dolgokat. A szilveszteri babonákat valószínűleg be sem kell mutatni, de azért jó érzés nevetni rajtuk:

  • Ha nem eszünk meg mindent az óév utolsó napján, akkor az újesztendőben sem kell a nélkülözéstől tartani (értsd: marad valami a következő évre is).
  • Nem szabad baromfihúst fogyasztani, mert az hátrakaparja a szerencsénket (máshol úgy tartják: elrepül vele); ugyanez vonatkozik a halra (amivel Fortuna elúszik), a pulykát viszont azért kell kerülni, mert az mérget hoz a házba.
  • A disznó ezzel szemben jó választás, lévén az előkaparja a szerencsét. Jó ötlet még a lencse is, mivel ha azt eszünk január első napján, akkor az újévben nem ürül ki a pénztárcánk.
  • Kerülni kell a veszekedést is évkezdéskor, máskülönben egész esztendőben torzsalkodni fogunk egymással.

Az mindenesetre biztos, hogy nem kell statisztikusi végzettség és reprezentatív felmérés ahhoz, hogy megállapítsuk, az 5 leggyakoribb újévi fogadalom ezekből a témákból kerül ki:

  • Jövőre lefogyok!
  • Jövőre sokkal egészségesebben fogok élni (többet sportolok, nem dohányzok, kevesebb alkoholt fogyasztok
  • Jövőre boldogabb leszek!
  • Többet fogok spórolni!
  • Jobb ember leszek!
  • Rátalálok a szerelemre!

S hogy mégsem sikerül ezeket betartani, valószínűleg azért, mert  nem vagyunk elég körültekintetők, amikor kitűzzük magunk elé a céljainkat.

Gyakori, hogy már maga a fogadalom is rossz, hiszen olyan dolgot akarunk megígértetni magunkkal, aminek betartására kicsi az esély, vagy amiben alapból mi sem hiszünk.

Gyakori oka  a kudarcnak, hogy irreális célokat tűzünk ki magunk elé. Peter Herman kanadai pszichológus ezt a hamis remény szindrómának nevezi, és szerinte gyakran teszünk irreális ígéreteket, aminek be nem tartása csak saját önbecsülésünket rontja tovább. Nem is csoda, hogy újra és újra beleesünk ugyanabba a csapdába, és mire észbe kapunk, már vissza is tértünk a régi szokásokhoz. Gondolj csak arra, hogy végül elcsábulsz, és befalod azt a pizzát, majd az egész fogadkozásodat kútba dobod.

A szakértők szerint januárban még viszonylag erősek vagyunk, de februárra már jelentősen visszaesik az újévi fogalmak sikerességi rátája. A hatékonyság ráadásul az életkorral együtt romlik, hiszen a húszas éveinkben 39 százalék az esélye annak, hogy betartjuk a fogalmat, míg 50 felett ez 14 százalékra romlik. Az ok egyszerű és szomorú egyúttal is: az emberek többsége nem áll készen arra, hogy a rossz szokásait megváltoztassa. Sokan nem is gondolják komolyan, és a fogadkozás gyakran nem más, mint egy vágy. Igen, szeretnénk egészségesen élni, lefogyni, befejezni a tanulmányainkat, de valójában még nem állunk készen erre, és nem is feltétlenül akarunk bizonyos dolgokról lemondani. Főleg, hogy csak úgy megfogadjuk ezeket, pedig elérésükhöz gyakran pontosan kidolgozott akciótervre volna szükség, és azok nem működnek ad hoc módon.

Nincs újév pénzügyi fogadalmak nélkül, hiszen mindenki szeretne jobban keresni, többet spórolni, új autót vásárolni vagy akár a nyugdíjas éveire félretenni. A tücsök és a hangya történetéből a legtöbben az előrelátó hangyák szeretnénk lenni, de a pillanatnyi élvezetek a tücsök irányába visznek.

S hogy mégis sikeresek legyenek fogadkozásaink tegyük az alábbiak szerint:

  • Csak egy fogadalomra koncentrálni, ne egy egész hadseregnyire hiszen már egy fogadalomhoz is rengeteg akaraterő kell.
  • Csak olyan dolgokat fogadjunk meg, amit teljesíteni is tudunk.
  • Konkrét célokat kell kitűzni ki magunk elé. Például ne csak fogyni akarjunk, hanem döntsük el, hogy mennyit szeretnénk leadni.

Reméljük, hogy ezeket a tanácsokat megtartva az újévben hatékonyabbak lehetünk lehetsz, és végre olyan fogadalmakat tehetünk, amelyek betartásával el is érjük céljainkat.

 

Major Edit

Megosztás