Az apák napját Európa katolikus országaiban már a középkorban is ünnepelték, Szent József napján, március 19-én. Számos európai országban, mint például Portugália, Spanyolország vagy Svájc még mindig március 19-én ünneplik az apák napját.
Az apák napja az USA-ból terjedt el. 1909-ben, Sonora Smart Dodd kezdeményezte a megünneplését. Az ő édesapja egyedül nevelte fel őt és testvéreit, mivel édesanyjuk meghalt szülésben. Sonora sokat kampányolt az apák napja ünnepléséért, és az USA egyre több államában kezdték ünnepelni, de csak 1972-ben ismerte el hivatalos ünnepé Richard Nixon elnök. Apák napja alkalmából először Sonora édesapját, a kilenc gyermekét egyedül nevelő, veterán katonát köszöntették Washington államban.
Az apák napját Magyarországon 1994 óta ünnepeljük, ekkor indítottak mozgalmat az apák napja bevezetésére, ezért nálunk nincs még akkora hagyománya, mint az anyák napjának, de évről évre nő a népszerűsége.
Köztudott, hogy a gyermek fejlődésében, személyiségének formálódásában nagy szerepe van annak, milyen mintákat közvetített az apa számára. A későbbiekben jelentősen befolyásolja saját önértékelésében és párkapcsolat kialakításában az, hogy milyen volt az édesapával való viszony, milyen értéket közvetített az apai szereplő.
Öröm látni olyan édesapákat, akik a játszótéren nem a padot mélyítik, hanem csemetéikkel játszanak, akik fociznak velük a kertben, együtt teáznak a babákkal délután, beszélgetve sétálnak gyermekükkel a fagyizni, vagy épp leülnek vele tanulni. A támogató, igazán jelen lévő apaminta rengeteget segíthet a gyermek egészséges mentális és érzelmi fejlődésében, ráadásul egyfajta plusz biztonsági kötélként is funkcionálhat.
Ne felejtkezzünk meg a férfi-felmenőkről sem. Unokáimon látom, hogy szívesen hallgatnak történeteket, anekdotákat a nagypapáról, akit csak képről ismernek, vagy a dédnagypapáról, aki megsebesült a háborúban. Találgatják, ki örökölte az arcvonásait, a szeme színét. Ha már nagyobbak, akkor átérzik, hogy az elődök nevelték fel nekik az édesapjukat.
s.k.
