Vízkereszt az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe. Elsőként a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése a Jordánban és Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn.
Január 6-án, a Vízkereszt vagy a Háromkirályok napjához számos hagyomány kapcsolódik. Hogyan tartották meg régien Budaörsön?
Ennek a nevezetes ünnepnek főként a gyerekek örültek, mert ezen a napon bontották le a karácsonyfát. A lebontásra általában délután, a litánia után került sor. Ilyenkor a szülők igazságosan szétosztották a házilag készült szaloncukrot és a mézeskalács figurákat számos csemetéjük között.
Már korán reggel a „Háromkirályok „rótták az utcákat. Kabátjukra fehér inget húztak, fejükre papírsüveget illesztettek. Egyikük falécre sztaniolpapírral bevont csillagot erősített, ezt vitte elöl a kezében. Elénekelték a betlehemi királyok –Gáspár, Menyhért, Boldizsár – történetét. Az emlékezet szerint többnyire a szegényebb családok gyermekei tartották életbe ezt az ősi hagyományt. A házaknál szívesen fogadták őket, és némi aprópénzt dobtak az asztalra helyezett dobozukba.”
A felnőttek a nagymisére egy kistányéron sót, kenyeret, hagymát, almát és krétát vittek magukkal. A megszentelt ételekből minden családtag kapott egy falatot,a só az ételbe került. A krétával az ajtó fölé írták: G+M+B és az évszámot. Napjainkban ez így történik. G 20 + M + 22 B (lehetséges, hogy van más változat is) Ezt a szólást mondták el ekkor:Herr, segne unseren Ein-und Ausgang. (Uram, áldd meg a be-és kijáratunkat.)
Forrás:Michael Ritter: Egy naptári év szokásai Budaörsön és Bonomi Jenő tanulmánya
s.k.
