A közeli Makkosmária Budakeszi határában a leggyakrabban látogatott kegyhely volt hajdanában. Az 5-6 kilométernyi távolságot már a nagyobbacska gyerekek is meg tudták tenni. Elöl haladt mindig egy erőteljesebb férfi a kereszttel, időnként váltották egymást. Templomi zászlókat is vittek magukkal. Az út során énekeltek, imádkoztak Szűz Mária iránti megbecsülésük jeléül.
Hosszabb útvonalat jártak meg azok, akik Pesthidegkút határába, a II. kerületi Máriaremetére zarándokoltak a Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt templomhoz. Erre az alkalomra általában a nyár végén került sor, amikor a nagy munkák befejeződtek a földeken. Hajnali négy óra körül indult a menet, a plébános és az előimádkozó vezetésével. Időnként pihenőt tartottak az út során. A szentmise végeztével, az magukkal vitt ebéd elfogyasztása és a vásárfia – kegytárgyak – beszerzése után visszaindultak. A falu határában már rájuk esteledett, akkor gyertyát gyújtottak és úgy fejezték be útjukat. Testben elfáradtak, de lélekben feltöltekeztek és az együtt töltött idő, a hasonló élmény jótékony hatással volt a közösség életére.
Ezt az utat, akik megengedhették maguknak, féderes kocsival is meg szokták tenni.
A legtöbb régi budaörsi család őriz egy-egy emlékképet az ausztriai Mariazellből.
„Andenken an Mariazell” áll a csoportkép elé helyezett táblán, amin még a dátum is jól látható. Egyéni felvételek is készültek, vagy olyanok, ahol rokonok álltak a fényképész masinája elé, például a keresztlány a keresztmamájával, nagyszülők az unokával. Ezeket a fotókat aztán nagy becsben tartották, legtöbbször bekeretezve a sublóton kaptak helyet a tisztaszobában. A több napos utazásra szervezetten indultak el a budaörsiek, eleinte lovas kocsival, később a Szigeti Ferenc vezette Kurir-busszal. A zarándoklaton általában részt vett a község egyik papja, és néhányan az elöljáróság közül. Jelentős esemény volt ez akkoriban, nem csoda, hogy ünnepi harangszóval fogadták a hazatérőket.
Néhai Bajor Bertalan ifjú korában a barátaival kerékpáron tett ausztriai körutazást, amelynek egyik úti célja Mariazell volt. „Már nagyon vágytam látni – mesélte – hiszen oda a budaörsiek rendszeresen elzarándokoltak.”
„A budaörsiek számos alkalommal felkeresték a franciaországi Lourdes-t és az olasz fővárost, Rómát is, így igen távoli vidékekre is eljutottak.” – olvashatjuk a Budaörsi lexikonban.
És most:
27-én, vasárnap, lesz Makkosmárián a fogolykiváltó-búcsú, a ½ 11-es püspöki szentmisével. Egyházközségünkből zarándokcsoport indul a Templom térről 9 órakor.
A szenvedélyek rabságából szabadulók zarándoklata. Spányi Antal megyéspüspök mutatja be a Budakeszi-Makkosmária Angyalok Királynéja templom kertjében a búcsúi szentmisét 11.30 órai kezdettel, melyre szeretettel várnak mindenkit egyházmegyénkből.
Imádkozzunk együtt a Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz, hogy közbenjárására lelki és testi rabságainkból Krisztus által felszabaduljunk az istengyermeki szabadságra.
s.k.
