New Yorkban járunk 1857-ben, amikor textilipari munkás hölgyek jobb munkafeltételekért és több fizetésért tüntettek. A tüntetés elérte a célját, a nemzetközi munkásmozgalom fejlõdésével a nõk emancipációjának kérdése is egyre inkább elõtérbe került: 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé elsõ kongresszusán határozatot fogadtak el a nõk hivatásszerû munkavégzésérõl.
Az elsõ Nõnapig ugyan jó pár évet várni kellett, 1909. február 28-ig. Ezzel majdnem egyidõben jött a következõ állomás. A II. Internacionálén határoztak a nemzetközi nõnap hivatalossá tételérõl, felhívva a figyelmet a nõk választójogért vívott küzdelmére. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott az elkövetkezendõ években Ausztria, Dánia, Németország és Svájc. Ironikusan az a Svájc, ahol Európában utoljára kapták meg a szavazati jogot a nõk.
Ha február 28. volt az elsõ nõnap akkor ma miért március 8-án ünnepeljük? A válasz erre ismét egy tüntetés, amit harcos hölgyek vittek végbe az elsõ világháború idején Oroszországban. Az Orosz Birodalom ezekben az években az Antant hadseregeivel és komoly éhínséggel küzdött. 1917. március 8-án kenyérért és békéért tüntettek a nõk. Négy nappal késõbb II. Miklós cár lemondott, (ugyan nem ennek a tüntetésnek hatására) és megkezdõdtek a Romanovok végnapjai. Ezután polgári kormány alakult és megadták a nõknek a szavazati jogot. A hölgyek szavazati joga mellett a Nõnap dátuma is véglegessé vált.
Magyarországon a Rákosi-korszakban kötelezõvé vált a hölgyek ünneplése, de a rendszerváltás után elvesztette munkásmozgalmi jellegét. Azóta virágokkal fejezzük ki hálánkat a nõknek, hogy vannak nekünk.
Azért persze a Zoltánokról se feledkezzünk meg…
PZ
(Forrás:she.hu)
