A híres versenyló, Kisbér kalandos életû gazdája: Alexander Baltazzi, avagy Baltazzi Sándor

2019-03-22 | Lovasélet-Hagyományok
(Alexander Baltazzi - Fotó:wikipedia) Kisbérrõl - a híres Kisbérrõl származó versenylóról - már olvashattak lapunkban. Gazdájával, Alexander Baltazzival még nem foglalkozunk. Ismerkedjen meg vele, regényes életével, családjával, a császári udvarhoz fûzõdõ kapcsolatával...

Alexander Baltazzi (1850. – Bécs, 1914. november 24.), a korabeli magyar sajtóban Baltazzi Sándor néven is szereplõ, görög származású sportember, úrlovas, versenyló-tulajdonos, Helene Baltazzi öccse, Mary von Vetsera bárókisasszony nagybátyja.
 

Életpályája:
 

Ifjúkora, családja, testvérei

 

Alexander Baltazzi egy olasz-görög-angol õsöktõl származó bankárcsalád fia volt.

 

Édesapja Theodore Baltazzi bankár (1788–1860), édesanyja Elize Sarrel volt.

 

Az apa nagy vagyonra tett szert Isztambulban. Kétszer nõsült, elsõ feleségétõl, Despina Vukovich-tól született gyermekei:

 

 

Helene Baltazzi (görögösen Eleni) (1847–1925), a késõbbi Vetsera báróné,

 

Elizabeth Baltazzi (1849–1899).

 

Második feleségétõl, Elize Sarrel-tõl született gyermekei:

 

 

Alexander Baltazzi (1850–1914),

 

Aristides Baltazzi (1853–1914),

 

Charlotte Baltazzi (1856–1875), aki késõbb gróf Erdõdy György felesége lett.

 

Hector Baltazzi (1854–1916),

 

Eveline Baltazzi (1855–1901),

 

Virginie Baltazzi (1857–1929),

 

Henry Baltazzi (1858–1940).

 

Alexander legidõsebb nõvérét, Helene Baltazzit tartották Konstantinápoly leggazdagabb leányának. Szülei korán elhaltak.

 

Az elárvult Baltazzi gyermekek gyámja Albin Vetsera (1825–1887) pozsonyi születésû diplomata lett, az Osztrák Császárság isztambuli követségének titkára, a Baltazzi család régi barátja.

 

Albin Vetsera 1864-ben feleségül vette legidõsebb gyámleányát, Helenét, Alexander nõvérét.

 

Albin Vetserát sikeres diplomáciai megbízások után I. Ferenc József császár 1870-ben bárói rangra emelte.

 

Alexander húga, Eveline Baltazzi feleségül ment Georg von Stockau grófhoz (1854–1901).

 

A család Bécsbe költözött, a Salesianergasse 11. alatt saját palotájuk volt. Élénk társasági életet éltek, nagy házat vittek, vendégeik a Monarchia és a nemzetközi diplomácia legelõkelõbb köreibõl kerültek ki.

 

A görögös külsejû, fekete hajú Baltazziak – mint az újgazdagok általában – mindenáron felül akarták múlni, a bécsi arisztokrata környezet tõsgyökeres tagjait.

 

Igyekeztek többet szerepelni, többet költeni, drágábban és feltûnõbben öltözni, több pénzt eljátszani kártyán, jobb lovakat tartani.

 

A fiatalok a királyi családok tagjaiba voltak szerelmesek. Arisztokrata körökben köztudott volt, hogy Mary anyja, Helene Baltazzi volt Rudolf trónörökös elsõ szeretõje.

 

Alexander nõvérének, Helenének kisebbik leánya volt Maria „Mary” von Vetsera (1871–1889).

 

Róla úgy beszéltek, mint a portugál király jövendõbelijérõl. 1877-ben, amikor Mary még csak hatéves volt, Helene báróné alkalmi szeretõje lett a nála tíz évvel fiatalabb, 19 éves Rudolf trónörökösnek.

 

Leánya, Mary, Alexander unokahúga 1888-ban, 17 éves korában Marie von Larisch grófnõ közvetítésével maga is Rudolf trónörökös szeretõje lett, és 1889 januárjában vele együtt halt meg Mayerlingben, tragikus és vitatott körülmények között.

 

 

A lóversenyzõ és ménesgazda

 

Helene Baltazzi fivéreinek, Aristides és Alexander Baltazzinak nagyhírû istállójuk volt, saját lovaikkal szerepeltek a nagy nemzetközi lóversenyeken.

 

A harmadik fivér, Hector is híresen jó lovas volt, a legfiatalabbat, Henryt a monarchia legelegánsabb férfiának tartották.

 

A Vetsera és a Baltazzi családok tagjai a Monarchia és a nemzetközi politikai, üzleti és társasági élet ismert alakjai voltak. Otthonosan mozogtak Európa arisztokrata köreiben Londonban, Párizsban, Szentpétervárott és Bécsben.

 

Alexander Baltazzi nagyra becsült, hírneves sportoló, jeles úrlovas volt. 1874-ben bevezették a császári udvarhoz is, bemutatták Erzsébet császárnénak.

 

Alexander versenylova, a szülõhelyérõl elnevezett Kisbér 1876-ban óriási meglepetésre megnyerte az Epsomi Derbyt (zsoké: Charlie Maidment, edzõ: Joseph Hayhoe), majd néhány hét múlva a Párizsban újabb gyõzelmet aratott, megnyerte a Grand Prix de Paris-t is.

 

 

 

 

 

Kisbér – fotó: wikipedia

 

 

Ilyen kettõs gyõzelem addig csak egyetlen lónak sikerült.

 

Kisbér angol telivér versenyló a híres Buccaneer csõdör és Mineral kanca 1873-ban született utóda volt, a kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbõl került ki.

 

Az egyetlen magyar ló, amely meg tudta nyerni az Epsomi Derbyt, Hamburgban múlt ki 1896-ban, 23 éves korában.

 

A Napajedlai ménes túlélte a két világháborút, ma is mûködik. Alexander nagy szerencsejátékos volt, kártyázott, rulettezett és nagy tétekben fogadott.

 

Mindig többet költött, mint amennyit nyert. Kalandos élete során többször bérelte a gombai tenyészet lovait is.

 

„Fogadási manõverei” (azaz a versenyeredményeket befolyásolni próbáló fogadási csalások kísérletei) miatt, többször is szembekerült a versenyintézõségekkel.     (forrás:wikipedia)

 

 

Folytatjuk !

Megosztás