Kincsem a legyõzhetetlen csodaló: élete, sikerei, bogarai, utódai - és legjobb barátja...

2019-06-20 | Lovasélet-Hagyományok
(fotó:wikipedia) Kincsem (Kisbér, 1874. március 17. – Kisbér, 1887. március 17.) többszörös díjnyertes magyarországi versenyló, a legyõzhetetlen „csodakanca”. Nevét az örökkévalóság számára a Sárneczky Krisztián által 2007. június 8-án felfedezett 161975 Kincsem nevû kisbolygó õrzi.
Élete

A legutóbbi idõkig úgy tudtuk, hogy Kincsem ebecki Blaskovich Ernõ tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, de az újabb kutatások születése helyét már Kisbérre teszik.

 
(Hesp Róbert dédunokájának, Hesp József kutatásai azonban szintén azt bizonyítják, hogy Kincsem Tápiószentmártonban született.)

Apja egy Cambuscan nevû import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára.

 
Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt, amelyet 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni.

Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdõdött. Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbert volt.

 
Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sõt az egész nemzetnek is.

Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nõstény macska (Csalogány) volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni.

 
Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötõben elkóborolt macskát.
 
Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny.
 
Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelõ vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.

Élete során vonaton beutazta fél Európát. Legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten.

Háromévesen gyõzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.

Négyévesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Addig 27 versenyen indult vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésû, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességûnek.

 
Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki elõzõleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot. A verseny elõtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyen gyõzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt.
 
Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernõ nem fogadta el ezt az eredményt.
 
Abban az idõben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást.
 
Egyes források szerint rögtön ezután a két ló lefutotta még egyszer a futamot, és ekkor a kitûnõ formában lévõ Kincsem hat hosszal megnyerte a 3200 méteres távot.
 
Kincsem e tekintetben nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja.

Ötévesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben.

Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak.

 
 
Kincsem fényképe, mellette trénere, Hesp Róbert valamint Kincsem barátja, a fekete-fehér macska – forrás:wikipedia
 
Új korszak kezdõdött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott.
 
Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett.
 
Ebbõl három a híres mén, Buccaneer utódja, kettõ pedig egy Doncaster nevû méntõl született.

Kincsem elsõ ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Ez a kanca is késõbb sok gyõzelmet tudhatott a magáénak. Következõ csikója Buccaneertõl, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon.

 
1884-ben Kincsem rövid „szünetet tartott”, de a következõ évben világra jött Talpra Magyar. A csõdör eredményes fedezõmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsõr Doncastertõl.
 
A fiatal csõdört be akarták nevezni a német derbire, de korai pusztulása miatt nem érhetett el eredményeket. A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, amelyet 1887-ben ellett. Kincs lánya, Napfény késõbb eredményes versenyzõvé vált.

Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje.

 
Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok gyõzteseit találjuk. Vérvonala, fõleg Németországban, a mai napig tovább él, bár Kincsem egyik leszármazottja sem érte el õsanyja kivételes eredményeit.
 
A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.
 
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/83/Statue_of_Kincsem.JPG
 
 
Sikerei

Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig gyõzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált.

Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet.

Leszármazottai eljutottak a világ neves tenyésztõistállóiba. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol a kanca élete során meg sem fordult. A Kincsem Parkban, a budapesti galopp-pálya bejáratánál 1977-ben felállították a csodakancát ábrázoló életnagyságú bronzszobrot, Tóth Béla alkotását.

Tápiószelén, a Blaskovich család kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. Csontváza a budapesti Magyar Mezõgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetõk kitüntetései, érmei is. Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik.

 
A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók.
 
Már életében nevét viselte a fõvárosi palota, ma is nagydíjakat rendeznek a tiszteletére, a budapesti lóversenypálya pedig három évtizede a nevét viseli.
 
A tápiószentmártoni lovasparkot is Kincsemrõl nevezték el; itt külön múzeum gyûjti a versenyló emlékeit.

Bár Kincsem õsei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.

 
 
 

 

Megosztás