Fekvése
A Móri-árok Vértes felõli oldalán helyezkedik el, a móri borvidékhez tartozik.
A név eredete
A falu neve eredetileg kizárólag a várra vonatkozott. A település neve valójában Váralja volt. Említése 1461 után már nem szerepel az okmányokban, amibõl arra lehet következtetni, hogy a település a török idõk elején megsemmisült.
A vár hadászati jelentõsége a törökök kiûzése után megszûnt, és a Csókakõ elnevezés a lassan újra népesedett településre tevõdött át.
A legvalószínûbb azonban, hogy a vár és késõbb a település a csóka madárról kapta a nevét.
Története
A község melletti 479 méter magas sziklára a XII. században épült fel Csókakõ vára. A vár és a falu honfoglalás– és Árpád-kori elõjére van néhány adatunk.
A Bödönkúton falura vagy tanyák létezésére utaló cserepeket találtak. Rómer Flóris még látta annak a templomnak a romjait, amely a Puszta-Csókával azonos falu lehetett.
Látóhegy és Pusztacsóka találkozásánál egy domb található, ahol emberi csontokat és koponyákat találtak. Ez a terület lehetett a vár és a falu X-XIII. századi elõdje.
A X–XIII. században a térség Székesfehérvár után a második legjelentõsebb hatalmi-igazgatási központja volt, ezt elsõsorban stratégiai adottságának köszönhette. A mai 81-es út korabeli elõdje még a várhoz közelebb szelte át a térséget.
Vele azonosíthatjuk Magyarország egyik legfontosabb nemzetközi nagyútját, amely azonos a tihanyi alapítólevélben emlegetett „hadiúttal”. A XIII. századi várláncolat fontos egysége volt Gesztes, Vitány, Oroszlánkõ mellett.
III. András idején a Csák nemzetség trencséni ágának egyik vonala, az ágalapító I. Máté legidõsebb fiának, Márk leszármazottainak birtokába került.
Károly Róbert 1326-ban felismerte Csókakõ kulcsszerepét, és megszerezte azt a Csákoktól.
1430-ban a várat a Rozgonyiak kapták meg, elõször csak élethossziglani használatra, 1453-ban V. László már örökjogon adományozta nekik. 1490-tõl Csókakõ ismét királyi vár.
. Ulászló elõbb Corvin Jánosnak adományozta, majd Egervári Lászlónak zálogosította el. 1515-ben Kanizsai László szerezte meg a várat, 1534-ben Nádasdy Tamás kezére került.
Forrás:wikipedia – Fotó:Civertan, 2016
1543-1687-ig Csókakõ török végvár lett, a török hódoltság ideje alatt csak hetekre, hónapokra sikerült magyar kézre visszajuttatni. A török hódítók hamar felismerték a vár stratégiai jelentõségét, de katonai szerepét nem kapta vissza.
A Gyõr és Komárom felõl érkezõ fõutat ellenõrzõ másod-, ill. harmadrendû elõvárként funkcionált. Lerombolódása is ezzel magyarázható.
1566-ban gróf Niclas Salm Gesztesen, Vitányban és Csókakõn is sikeresen vette fel a harcot a török ellen. A diadal után Salm visszavonult, de magyar helyõrséget hagyott Csókakõn. Néhány hónap múlva azonban a vár ismét török kézen volt.
A török korból ismert adóösszeírások legelõször 1582-ben tesznek említést Csókakõrõl. Akkoriban azonban a hajdan virágzó település helyzete tragikus volt: üres és lakatlan.
A napjainkban aranykorát élõ borkultúra sanyarú elõzményeként említhetõ meg a török korabeli defter megjegyzése, amely az akkoriban lepusztult területre vonatkozott:
- „…a nevezett város közelében lévõ és egykor virágzó, de most pusztuló szõlõk…”
1601-ben a bécsi hadvezetés hat zászlóaljnyi emberével és két ágyújával vette vissza a várat a mindössze 20 fõnyi török helyõrségtõl.
1601. október 9. és 15. között zajlott le a híres ütközetsorozat, amelyet Mátyás fõherceg nyert meg.
A 13 ezer fõs császári sereggel szemben a török háromszoros túlerõt képviselt, de a hideg, õszi klímát nehezen tûrte. Ennek a számlájára is írható a török túlerõ széthullása.
Seregünkben olyan neves személyiségek is helyt kaptak, mint Forgách Zsigmond, Thurzó György, valamint a magyar végvári világ új nemzedékének reménységei: ifjabb Batthyány Kristóf és Osztovics Mátyás.
Itt szolgált fiatal hadnagyként Johann t’Serclaes Tilly gróf, a 30 éves háború majdani legendás hadvezére. Említést érdemel Brindisi Szent Lõrinc, aki gyalog járta be Európát, prédikált és minden erejével küzdött a török hatalom ellen. Mátyás fõherceg csapatában harcolt a török ellen. Istvánffy így ír róla:
- „…A fölfeszített Krisztus keresztjével a kezében emelt hangon harcra buzdította a keresztény csapatokat, s mit sem törõdött a körülötte röpködõ golyókkal.”
Emlékét a móri kapucinus templomban elhelyezett arckép, és Rovátkai Lajos által készített mennyezetfreskó örökíti meg.
(Brindisi Szent Lõrinc fenn említett emléke ebben
a templomban van)
1602-ben azonban Csókakõ vára ismételten török kézre került. A végsõ felszabadulásra még 85 évet kellett várni.
1619-ben a csókakõi váruradalom falvait elsõ ízben vették fel Komárom vármegye összeírt birtokai közé, ezt követte 1622-ben a vármegyei közigazgatás részleges és némileg jelképes visszaállítása.
1664-ben Evlija Cselebi török világutazó örökítette meg Csókakõ fontos szerepét és felkészültségét is:
- „…Székesfehérvár alá tartozó közigazgatási alközpont és helyettes bíróság: parancsnoka és elég katonája van.”
- „…kicsiny, erõs építésû váracska, de én nem mentem be.”
- „…Egyetlen kapuja keletre néz, hadi szertára, mindenféle készlete bõven van.”
Az 1683-as, sikertelen bécsi ostrom alapjában véve rendítette meg a török hódoltságot Magyarországon. Buda 1686. szeptember 2-án elesett, közeledett a vég.
1687. október 16-án Csókakõ 143 éves török uralom alól szabadult fel. 1690-ben Csókakõ megszûnt erõdítés lenni, 1695-ig még néhány török hadifogoly várbörtöneként használták, egyetlen zsoldos katona õrizte õket. Az utolsó török rab távoztával Csókakõ várkorszaka végleg lezárult.
1691. november 8-án Hochburg János tanácsos vásárolta meg a csókakõi uradalmat mûvelt és nem mûvelt területeivel, legelõkkel, erdõkkel, hegyeivel és völgyeivel, folyókkal, halastavakkal, malmokkal, vámszedési és bormérési joggal.
A Hochburg urasággal sok gondja volt a lassan benépesülõ településnek. 1692-ben, 1696-ban és 1694-ben is voltak említések a parasztság sanyarú sorsára.
A 18-19. században közös közigazgatási egységet alkotott Denna, Középgyóta, Kerekszenttamás, Ótelek, Várallya, Vóta, Zsipfalva puszta, Szentimre és Szerászló településekkel.
A szõlõk komoly értéket jelentettek Csókakõ számára. Az elsõ települõket Lamberg grófja hozta be 1752 elõtt. Õk is a szõlõkbõl éltek meg.
1752-ben a csókakõi zsellérség ez része Hochburg Domonkos lánya, másik részük pedig a Lambergek birtokába került. A földeket szõlõvel telepítették be, a bort piacra is elvitték.
A községgé szervezõdés fontos állomása a katolikus templom építése volt. 1783-ban már mûködött a katolikus egyházi iskola. Rektora Kiss István, akinek 6 fiú és 5 lány tanítványa volt. Az oktatás magyar nyelvû, írás, olvasás, számvetés és vallástudomány tartoztak az oktatott tárgyak közé.
(a Szent Donát katolikus templom – fotó:wikimapia.org)
1784 elõtt nemesek letelepedésérõl nincs adatunk. 11 nemest írtak össze akkoriban. Õk feltehetõleg szintén szõlõtermelésbõl éltek. Fényes Elek szerint „itt terem az egész megyében talán a legjobb bor”.
1784-87 között a település lélekszáma 287 fõ. A faluban összesen 68 család élt. A zsellérek száma 64 fõ, a házak száma 52. A falu lakossága nagyon lassan szaporodott: 1870-ben 676 fõ, 1880-ban 708 fõ, 1890-ben 741 fõ, 1900-ban 731 fõ, 1941-ben 808 fõ.
A lakosságszám lassú növekedése és gyakran tapasztalható visszaesése a filoxéra pusztításával hozható összefüggésbe. Ebbõl is jól látható, hogy a szõlõk a lakosság megélhetésének forrását jelentették. Említést érdemelnek a gyümölcsfák is: szilva, dió, mandula, gesztenye, alma, körte, cseresznye, meggy, õszibarack, kajszibarack termett a vidéken.
Az 1860-as évek elején megnyílt a község határához közel elhaladó Székesfehérvár – Újszõnyi vasútvonal, amelynek késõbb lett egy Csókakõ nevû megállója. 1913-ban megalakul az elsõ egyesület, a Csókakõi Hitelszövetkezet.
1918-ban, az õszirózsás forradalom idején megalakult direktóriumnak 3 csókakõi tagja volt: Fûrész Mihály, Flédervics István és Csóka Imre.
A megélhetés fõ forrása még ekkor is a mezõgazdaság, az iparból élõ lakosság aránya 1930-ban is még mindössze 13% volt.
1935-ben a vár közelében lévõ úgynevezett vörös ház egy szobája menedékházként funkcionált, amelyet az adományozó gróf Merán Fülöprõl neveztek el. A házat 1945-ig rendszeresen használták. A második világháború harcaiban találatot kapott, kiégett majd lebontották.
1944-ben, a zsidók deportálásakor Csókakõ is az átvonulási pontok közé tartozott. Csókakõrõl is elhurcoltak egy zsidó házaspárt, Grünfeld Jenõt és feleségét. A deportáltak – férfiak, nõk, gyermekek – egy helyi félkész házban pihentek meg, a helyi lakosság megszánta õket, többen élelmet vittek nekik.
A második világháború idején Csókakõ többször cserélt gazdát, német, illetve szovjet csapatok nyomultak elõre. Az elsõ találat 1944. december 24-én érte a falut.
A templomtól felfelé orosz, lefelé német erõk foglaltak helyet. Többek között Fûrész Aladárt, Végh Kálmánt, Wéninger Gyulát, Végh Donátot, Végh Istvánt, Csányi Józsefet, Bognár Gézát, Cseszneki Lászlót a németek elüldözték a faluból, Mórra hajtották õket, majd onnét bevagonírozva Németországba hurcolták.
A helyieknek menekülniük kellett. Csákberénybe, Csákvárra majd Tabajdra mentek. 1944. december 29. után a harcok súlypontja Mór környékén volt.
Szilveszter éjszakáján a magyar katonák az 1863-ban felépült Római Katolikus templomot Bodajkról foszforral lõtték be. A templom teljesen leégett, harangjai összetörtek. Az újjáépítés a csókakõi lakosok adományaiból és társadalmi munkával valósulhatott meg.
A II. világháború utolsó csókakõi áldozata Fûrész Károly volt, aki 1945. március 16-án esett el. Egy orosz katona oltotta ki életét.
Az új élet a világháború után nehezen indult meg. 1944. november 1-jén 842 fõt számlált a település, ez azonban 1945. április 25-re 703 fõre apadt. 72 ház vált lakhatatlanná.
(Szent Donát szobra)
1950. január 15-én a székesfehérvári megyés püspök szentelte fel az újjáépült templomot. 1959-ben Lezsák Rafael munkája révén elkészült a három harang is.
1956-os forradalom idején Pestrõl kamionok érkeztek, hogy a felkelõknek élelmet gyûjtsenek. Mindenki készséges volt, az emberek szívükön viselték a forradalom ügyét.
A faluból Remete Ferenc, Lõrincz Ottó, Suralik Lajos kísérte a kocsit, Pesten segédkeztek az adományok szétosztásában.
1960-ban indult meg a turizmus fejlõdése, 1961-63 között végzett ásatási munkálatok révén egy idõre sikerült megállítani a várrom pusztulását.
2002-ben a település összterületének nagysága 10,72 km², lakossága 1072 fõ, 454 háztartás található a faluban. Óvodája 30 férõhelyes, általános iskolájába 104 fõ jár.
forrás:wikipedia
Nevezetességei
- Történetét Mikszáth Kálmán írta meg regényes formában a Magyarország lovagvárai címû könyvében.
- 1992-ben a csókakõi katolikus templom kertjében avatták fel az 1941–45 közötti idõszak katonai és polgári áldozatainak hõsi emlékmûvét.
- Horthy Miklós mellszobra a Nagy-Magyarország téren
(forrás:wikipedia)
Kárpátok Õre Emlékmû szobor – 2019. júliusában avatták – a szerk.
Tordai Kettős kereszt
VIDEÓ ITT:
