1849. október 6-át a magyar történelem egyik legmegrázóbb fejezeteként tartják számon. Ezen a napon végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig végrehajtották a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A megtorlásról minden évben nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg a magyarság. Székesfehérváron a Jávor Ottó téren 1999. október 6-án felavatott, a mélyből való felemelkedést szimbolizáló Corpus Hungaricum szobornál tartottak megemlékezést.
„1849. október 6-án minden idők egyik leghatásosabb tömegpusztító fegyverét vetették be, ez pedig a félelem. Béklyóba veri a lelket, megfojtja az álmokat, az önfegyelmezés bilincsébe zárja a gondolatot, és megszűri a kimondott szavakat. Vegetáló, halk szavú, befelé forduló lénnyé silányítja az embert, és otthonunkból, az országból vágytalan pusztaságot teremt.” – fogalmazott emlékező beszédében dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója. Szavai szerint Haynau célja az volt, hogy elpusztítson minden ellenszegülőt, és győzzön az ország felett egy olyan cselekedettel, ami váratlan végzetként sújt le. „1849. október 6-án, Aradon felrobbant a félelem bombája, és hosszú időre egy egész nemzet életét bénította meg.”
Arad „főpróbája” volt 1849. július 10-nek hajnala, amikor Csákberényben a falu két papját elfogták, majd két napra rá Nagyigmándon agyonlőtték őket. Az ártatlan papok és a dicső tábornokok kivégzése után az egyszerű emberek nem reménykedhettek kíméletben. Szétáradt bennük a félelem, amely arra a primitív logikára tanít, hogy ne tégy, ne gondolj, és ne szólj semmit! Maradj veszteg, hallgass és akkor megmenekülhetsz!
„Akik a félelem fegyvereit bevetették, soha nem számoltak azzal, hogy a csend és a némaság az embernek nem természetes állapota. A harsonák mindig megszólalnak a csend után… A szavakat nem lehet bezárni! Arra születnek, hogy vigyék a panaszt, a keserűséget, a vágyat és a reménységet!” – mondta, majd azzal zárta gondolatait: a kivégzettek arra emlékeztetnek minket, hogy soha többé nem akarunk félelemben élni!
Az eseményen a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai adtak versekkel, népi dallamokkal és prózai elemekkel tűzdelt műsort. Megidézték a szabadság elvesztését és a kivégzések iszonytató, gyászos hangulatát. Ugyanakkor emlékeztettek arra is, hogy a haza és a hazaszeretet belevéste a hitet a magyar emberekbe.
Az esemény koszorúzással és virágok elhelyezésével zárult. Székesfehérvár Önkormányzatát Brájer Éva alpolgármester képviselte, aki dr. Szikora János színházigazgatóval közösen koszorúzta meg az emlékművet. Koszorúzott a honvédség, a Rákóczi iskola és több civil szervezet is.
OKK Fehérvár
